Amilyen gyorsan csak tudok, igyekszem elt�nni m�g a k�rny�kr�l is. H�r�gve szaladok v�gig a kihalt utc�kon, alig v�rom, hogy haza�rjek. Gyer�nk m�r!

�r�ltk�nt t�pem fel az ajt�t �s rontok be a lak�sba. Be se z�rom magam m�g�tt, t�rdre rogyok a kimer�lts�gt�l. Fuldoklok, �s leveg� ut�n kapkodok.

“Mi lehetett ez az eg�sz?” De sajnos nem sokat merenghetek ezen a fontos k�rd�sen. Egyik kellemetlen meglepet�s k�veti a m�sikat.

• Csakhogy ide�rt�l… - hallom az ironikus mondatot, ahogy nyugodts�g�val berobog zaklatott agyamba.

A s�t�tben hirtelen meg sem tudom �llap�tani, merr�l j�n a hang. Val�sz�n�, hogy abban a fotelben �l a betolakod�, amiben tegnap elnyomott az �lom. Csak sejtem az ir�nyt �s �gy dobom el a n�lam l�v� dob�csillagokat.

• Nem tudom, mi lehet olyan ijeszt� bennem…- hallom a hangot �s a tompa l�ptek zaj�t, mely fel�m k�zel�t. Csak most, az utcal�mp�k halov�ny f�nye vil�g�tja meg az idegent.

Minamino az…” Mi folyik itt?” � is el�g viseltes. Le se tagadhatn�, hogy mennyire sietett, hogy el�ttem ide �rjen. Legal�bb az vigasztal, hogy nem az �rz�keimmel van baj. A dob�csillag ugyan ott sebezte meg, ahol anno �…

• Mit akarsz t�lem? Net�n a megb�z�m nev�t? Azt ugyan felesleges k�rdezned. Fogalmam sincs. – t�rdelek tov�bbra is az ajt�ban szenvtelen arccal – �s a k�nz�st is j�l b�rom.
• Dics�retes… A megb�z�d az �n voltam, de ez most nem �rdekes. �rted j�ttem…- hangod tiszt�n �s �szint�n csengett.
• Mi van?! Felb�relt�l, hogy ny�rjalak ki? Mi ez a baroms�g?? - “Teljesen elvesztettem a fonalat”
• Pontosan. Tudni akarom, hogy m�g mindig ugyan olyan j� vagy…
• Olyan j�, mint…….?
• Olyan j�, mint az el�z� �letedben.
• Na j�… eddig csak h�ly�nek n�ztelek, de most m�r komplett idi�t�nak.

• Lehet, te nem eml�kszel r�m, de �n igen, �s m�g mindig ugyan �gy szeretlek…

• �csi… m�g mindig nem tiszta…

• Ha nem is hiszel nekem ez �gy van. Amikor meghaltunk meg�g�rtem neked, hogy megkereslek, b�rmi is t�rt�njen… Mert szeretlek…

�n nem reag�lok semmit, ami l�that�an el is bizonytalan�t t�ged. Hosszan hallgatunk. A szemedben pr�b�lok a v�laszok ut�n kutatni azokra a k�rd�sekre, melyek ezr�vel rohanj�k meg agyam. A k�noss� v�l� cs�ndet �n t�r�m meg. Cs�p�mh�z ny�lok egyik kezemmel �s el�r�ntom revolverem. Hal�los nyugalommal szegezem a fejednek a teli t�ras pisztolyt.

• Megtal�ltak… - mondom halkan, majd r�d vetem magam, hogy egy�tt vonuljunk fedez�kbe.

Nem is kell sokat v�rni, alig �r�nk f�ldet m�r sort�z cifr�zza ki m�gonddal berendezett otthonom. D�bbentem fekszel alattam, de nincs id� a magyar�zkod�sra. Vakt�ban l�v�ld�z�m a kintiekre, k�zben f�rg�n k�szunk v�gig a padl�n. �vatosan, nehogy egy k�sza goly� eltal�lja b�rmelyk�nket is. Alig jutunk ki a h�ts� ajt�n, m�ris f�kcsikorg�sra leszek figyelmes. Gyorsan megr�ntom kezed �s a k�zeli metr��llom�s fel� kezdelek el r�ngatni. M�g mindig l�nek r�nk. Nincs mese. Meg�llok a m�g�tt�nk kanyarg� aut�val szemben �s egy nagy tasz�t�ssal f�lrel�klek a fel�nk sz�guld� j�rm� el�l. Pisztolyommal a sof�rre c�lzok �s k�t l�v�sb�l egy c�lba is tal�l. De nincs id� a diadalmam meg�nnepl�s�re. L�tom elismer� pillant�said, de mit sem t�r�d�k vele. Min�l el�bb biztons�gos helyre kell menek�ln�nk. M�r nem csak az �n �letemr�l van sz�, hanem a megb�z�mr�l/�ldozatomr�l.

K�t sarok ut�n teljesen kifulladok. “Csak egy percre hagy �lljak meg…”De nem sodorhatom vesz�lybe az �leted, �ppen el�g volt a mai izgalmakb�l.

• Menny! Ne v�rd meg, m�g lepuffantanak… - mondom t�rgyilagosan.

• Miket hordasz itt �ssze?! Nem hagylak itt!

• Menny vagy �n l�lek le! – emelem fel�d a pisztolyt, de l�that�an nem �rdekel.

K�zelebb l�psz �s �vatosan lefesz�ted a hasfalamhoz tapasztott tenyerem.

• Mi�rt nem sz�lt�l? – val�s aggodalomban �szik hangod. Uh… a v�g�n kis�l, hogy az �lomm�rgez�st�l hallucin�lok.

M�g �n �rzem magam rohadtul. B�ntudattal ford�tom el tekintetem. Legal�bb is ford�tan�m el, de belenyilall a sebembe egy �les f�jdalom. Minden elhom�lyosul el�ttem. M�g hallom, hogy a revolver tomp�n puffan az aszfalton, �s teljesen elveszetem a tudatom. Na tess�k… J�kor tudok el�julni… rem�lem legal�bb annak a szerencs�tlennek lesz annyi esze, hogy elmenek�lj�n.