�leteken �t

Er�tlen�l fekszem a f�ld�n. Nem eg�szen tudom hol is vagyok. Testem magatehetetlen�l ter�l el. �rzem itt a v�g…

Keser� �z gy�lik sz�mba. Egyik kezem hasamon hever, amelyen val�sz�n�leg �ri�si seb t�tong. Felemelem lassan az ernyedt tagot, �s szemembe �tlik a v�r. A saj�t v�rem. M�g ink�bb els�t�t�lnek gondolataim. Nem �rtem, hogy ker�ltem ide. Gondolatbeli szitkaim eg�sz sor�b�l a m�sik kezem r�nt vissza. Pontosabban az ujjaimba fon�d� m�sik k�z mely szorosan �leli hideg ujjperceim. Hihetetlen melegs�g �ramlik sz�t bels�mben. M�r az sem �rdekel, hogy itt a hal�l, mely elveszi az �letem. Nem sz�m�t m�r semmi, de a k�ts�gbees�s ker�t hatalm�ba, amikor f�l� szemem s�r�lt testedet megpillantja. Mellettem fekszel, engem �leln�l, de a k�nok nem engedik. Megviselt arcodba hajad egy csintalan p�szm�ja vet�l. Szeretlek. Nem akarom, hogy meghalj. F�lelmemet szavakba �nt�m:

• Az �letemet adn�m csak, hogy �letben maradj… - de lelkem m�ly�n tudom, mindkett�nkre ugyanaz v�r…

• Ne besz�lj ilyen h�lyes�geket! Minden rendben lesz, megl�tod. B�r a hal�l most sz�tv�laszt minket a sorsunk k�z�s �s ezt senki sem veheti el t�l�nk… - egy halv�ny mosolyt er�ltetek arcomra �s m�lyen belen�zek k�nnyben �sz� szemeidbe.

Testem megfesz�l �s a k�nok lassan elm�lnak, m�r a hideg sem bors�k�zik a h�tamon. M�g �rzem, hogy kezemre g�rcs�sen kulcsol�dnak ujjaid. Te is tudod… mennem kell…

• B�rhol is legy�l megtal�llak, hiszen egyek vagyunk…

Elcsukl� hangod elhal�an hallom m�g. �rzem a semmibe veszek, de utols� mondatod visszhangk�nt ism�tl�dik a m�r nem l�tez� tudatomban.

• Szeretlek… - suttogom halkan. – Akarom, hogy ezt tudd…