Az es�s incidens ut�n mintha kicser�lt�k volna. Vid�mabb �s lelkesebb volt, mint valaha, csak egy b�kken� volt: Akemi napok �ta nem volt iskol�ban.

• Keiko! Nem tudod, hol van Akemi?

• Ha j�l tudom, megbetegedett. De pontosabbat nem hallottam r�la.

• Az eheti tananyagot letudn�d nekem �rni?

• Minek az neked?

• Betegl�togat�ba megyek…

�s �gy is lett. M�g aznap d�lut�n elment Akemi�khez, hogy kicsiholja a l�nyb�l, mit is �rez.

Akemin �s az anyuk�j�n k�v�l senki sem volt otthon, de az �desanyj�nak el kellett mennie a gy�gyszert�rba, �gy j�hiszem�en az �ll�t�lagos oszt�lyt�rsra b�zta l�nya fel�gyelet�t.

A beteg a h�l�szob�ban fek�dt. Tet�t�l talpig be volt bugyol�lva, mint valami ember nagys�g� t�lt�tt k�poszta. M�g a feje sem l�tszott ki a vastag paplan al�l.

Kuram�t m�r fojtogatta a hangos nevethetn�k, de nem akarta felriasztani a l�nyt. “Mennyire aranyos, biztos alszik…” De amint k�zelebb l�pett, hogy l�thassa a nyugv� arcot Akemi rekedt hangon megsz�lalt:

• Anya! M�r mondtam, hogy nem akarok t�bb levest, sem almap�pet… �s a k�pot meg se eml�tsd!!! Soha nem haszn�ltam �s nem most fogom elkezdeni…

Kurama m�r nem tudta tov�bb visszanyelni nevet�s�t �s hangos kacajban t�rt ki bel�le. A l�ny ijedten pattant fel. A paplan lejjebb cs�szott �s sokat sejtet�en l�ttatott sok mindent… Akemi borogat�sa m�lyen lecs�szott eltakarva ezzel sz�gyenben �g� arc�t. Haja k�cosan hullott szem�be, �s meggy�t�rt arca most m�g ink�bb els�padt.

• Te hogy ker�lsz ide? ANYA!!! – �s pr�b�lta v�delmez�en maga el� tartani takar�j�t.

• � engedett be. – csendesedett le nevet�se tompa mosolly� – elhoztam a leck�det.

• Ha csak ennyi�rt j�tt�l, akkor el is mehetsz – “��� ez rosszul s�lt el….. Most az hiszi akarok t�le valamit, de ez nem igaz…”

• Ennyi�rt �s m�g egy v�lasz�rt.

• Mif�le v�lasz�lt? – n�zett a fi�ra gyanakodva.

• Te vonz�dsz hozz�m, igez-e? Valld be! Az a cs�k mindent el�rult!

Akemi m�g ink�bb els�llyedt. De tudta, most zs�kutc�ba szor�tott�k �s onnan nincs ki�t, de az�rt tette a tudatlant.

• Nem tudom, mir�l be… - de nem fejezhette be a mondatot, Kurama nem engedte. Sz�j�val tapasztotta be az �des ajkakat �s l�ss csod�t! Akemi t�tov�n b�r de �tkarolta a fi� nyak�t �s viszonozta a cs�kot.

• Menny m�r od�bb Yusuke! Nem l�tok semmit!!! - Kuwabara �s Yusuke viaskodtak az ablakban, m�g�tt�k Koenma �s Keiko v�rt�k a friss inform�ci�kat.

• S�nen van! �sszej�ttek! – csapta �ssze tenyer�t Yusuke �s k�jes d�rzs�lget�sbe kezdett.

• J� munka volt fi�k! Tudtam �n, hogy siker�lni fog, elv�gre az �n �tletem volt! – dicsekedett Koenma

• De n�lk�l�nk nehezen tudtad volna megval�s�tani… - m�ltatlankodtak a k�r�l�tte �ll�k.

• Na igen… Ez igazi csapatmunka volt…