A k�vetkez� hetek egyhang�s�ga le�rhatatlan volt. Akemi ker�lte a tal�lkoz�st Kuram�val, de ha a v�letlen �gy hozta, hogy �sszetal�lkoztak a folyos�n, a l�ny zavartan ford�totta el a fej�t �s vette gyorsabbra az iramot.

• Lehet, hogy elhamarkodottan �t�ltem �s egy�ltal�n nem tart szimpatikusnak. – hajtotta le b�san a fej�t Kurama, h�t�t a falnak t�masztotta �s karba tett kezei m�g jobban hangs�lyozt�k rossz kedv�t.

• Ne agg�dj Kurama. Biztosra veszem, hogy nagyon is tetszel neki, de ahogy �t ismerem ezt m�g mag�nak sem meri bevallani. S�t ink�bb letagadja �s elker�l t�ged, minthogy szembes�lj�n a t�nnyel. – Keiko pr�b�lt lelket �nteni az elkeseredett fi�ba. – Meg kell �rtened Akemit… M�g nem volt hasonl� helyzetben, sohasem volt szerelmes �s szerintem ezt m�g nem tudja kezelni.

A s�t�t, k�v�r felh�k lomh�n k�sztak az �gen �s m�r reggel a leveg�ben volt az es� friss illata. A tan�t�s rettent� unalmas volt. Az �r�k lassan teltek �s a percek szinte 1000 m�sodpercb�l �lltak.

• Csak el ne eredjen az es�, mert n�lam nincs erny�… - m�rgel�d�tt Yusuke.

• Szerintem senkin�l sincs… - �llap�totta meg r�viden Kuwabara – de n�lam van!!! HE-HE HE.

• Akkor megyek veled! Kurama te nem j�ssz? – furakodott az eserny� al� Yusuke, mert pillanatok alatt hatalmas z�por kerekedett.

• Nekem m�g van egy �r�m. Ezt mindig elfelejtitek… - n�zett bar�taira, majd beindult a kapub�l. – Sziasztok!

Kurama visszament az oszt�lyterembe, �s k�nytelen volt v�gig�lni egy �jabb nyelv�r�t. Mire kiszabadult m�g mindig zuhogott, de t�lzottan nem �rdekelte. Kis�t�lt az es� al� �s hagyta, hagy moss�k arc�t a hideg cseppek. Szerette az es�t. Mintha megszabad�totta volna minden gondj�t�l. �nfeledten adta �t mag�t a kellemesnek nem mondhat� term�szeti jelens�gnek �s nem sz�m�tott m�r hol van, mit csin�l. Lassan hajtotta vissza fej�t �s nyitotta ki szem�t, de nem k�sz�l fel arra, amit l�t. A bej�ratn�l Akemi pr�b�lt a fej�re �gyeskedni egy �js�got v�delem gyan�nt, de nem ment vele semmire. Amint kil�pett az es�re r�gt�n el�zott a pap�r �s a l�ny lemond�an indult tov�bb, de ahogy megl�tta Kuram�t tagjai megb�nultak, �s nem engedelmeskedtek t�bb�. Leforr�zva n�zt�k egym�st, egyik�k se tudott mozdulni, vagy besz�lni. Akemi er�t vett mag�n. �sszeh�zta fels�j�n a cipz�rt, �s mintha mi sem t�rt�nt volna tov�bb indult. De Kurama nem hagyta, hogy a l�ny csak �gy elmenjen, el� �llt �s m�lyen a szem�be n�zett.

• Mi�rt ker�lsz engem Akemi? – ragadta meg a l�ny v�ll�t �s l�gyan k�nyszer�tette a marad�sra.

• Egy�ltal�n nem ker�llek! – fordult el t�le.

• Akkor mi�rt nem �llod a tekintetem?

A l�ny er�nek erej�vel r�ntotta fel� fej�t �s r�m�lt szem�t Kuram�i�ba s�llyesztette. A l�ny csapzott haja arc�ba v�gott, a v�z finoman folydog�lt tincsir�l �s ruh�ja is m�r teljesen el�zott.

Kurama a l�tv�nyt�l zavartan hajtotta el fej�t �s enyhe p�r szaladt v�gig arc�n.

• Mit akarsz t�lem? Mi�rt csin�lod ezt? – t�rt ki hevesen a l�nyb�l a fojtogat� k�rd�s.

• Mit? – tette a h�ly�t Kurama.

• H�t ezt… Itt �llunk az es�ben, b�rig �zva… Elkapt�l, amikor leestem a l�pcs�r�l…

• Hagytam volna, hogy fejjel lebucsk�zz?

• Lehet, hogy jobb lett volna… - v�gta r� duzzogva k�zben m�rg�ben er�sen ajkaiba harapott.

• Ezt nem mond…

• Mit �rdekel az, hogy mi van velem? – Akemi m�r els� pillatatt�l sejtette a v�laszt, de mint valami szado-mazo szakk�r�n hallani akarta a fi� sz�j�b�l.

• Nem vagy k�z�mb�s a sz�momra �s tudom, hogy te is hasonl�an �rzel… - monda v�g�l ki egy nagy s�haj k�s�ret�ben.

• Na j�… �n ezt nem hallgatom tov�bb… - sz�v�nek jobban f�jt az igazs�g mintha k�st forgatn�nak benne. A tiszta szavak m�lyen h�s�ba v�jtak �s nem hagyt�k menek�lni, ahogy Kurama sem, aki megragadta a kecses karokat �s mag�hoz vonta a t�r�keny testet.

• L�tom a szemedben… - h�z�dott egyre k�zelebb a l�nyhoz, akin a r�m�let teljes sk�l�ja bontakozott ki.

Kurama nem t�r�dve az enyhe ellen�ll�ssal puha cs�kot lehelt a pr�d�ra. De ez az idilli pillanat sem tartott sok�ig. Akemi esze visszavette az ir�ny�t�st a testi �szt�n�kt�l �s vadult t�rt ki a gyeng�d �lel�ss� v�lt szor�t�sb�l, majd egy er�teljes mozdulattal k�pen t�r�lte a pimasz fi�t. Teste szapor�n k�vetelte a leveg�t, a v�z m�g ink�bb �ttetsz�v� tette �lt�z�k�t �s haj�nak is szabad utat engedett a term�szet. K�pr�zatosan festett…

Kurama mosolyogva simogatta az �t�s�rt orc�j�t, majd lomh�n az elrohan� l�ny ut�n n�zett.

“Tudtam”