M�snap az els� �ra testnevel�s volt a harmadikos di�kok nagy �r�m�re. Ez az �ra volt az egyetlen, amin az eg�sz �vfolyam k�z�sen vett r�szt. Term�szetesen h�rom k�l�nb�z� tan�rral �s nemek szerint elk�l�n�tve.

• Na, hogy tetszik az iskola Kurama?

• Eg�sz t�rhet�… - hangzott a vel�s v�lasz, de nem is igen fejtegethette, mert a tan�r er�s s�pszava t�rte meg a besz�lget�k mondanival�j�t.

• Mi ez a tesped�s?! Gyorsan alak�tsanak k�t csapatot. El�g ebb�l a semmit tev�sb�l. �llsz ott fiam, mint EBESZ megfigyel� Jugoszl�vi�ban! Tudj�k…

• Tudjuk… REND, FEGYELEM, AKTIVIT�S. – hangzott a fi�k sz�j�b�l f�sult megszok�ssal �s unalommal az annyiszor hallott mott�.

Ek�zben a l�nyok r�plabd�val pr�b�lkoztak, de tudom�nyuk erre nem eg�szen terjedt ki.

• Most te szerv�lsz Akemi! – hangzott a felsz�l�t�s az elbambult l�ny ir�ny�ba.

• Ok�. Ok�. – el�r�bb l�pett a feh�r vonalhoz, �s kez�t emelte egy nagyobb �t�shez. De akkor�t �t�tt, hogy a labda �tsz�llt a termen, egyenesen ki az udvarra.

• Sz�p volt Taketsu… - a tan�r lemond�an forgatta fej�t – Gyer�nk Ukimura! Hozzon egy labd�t �s folytass�k a j�t�kot. Maga pedig hozza vissza azt a m�sikat.

Akemi lehajtotta fej�t, m�lyet s�hajtott, �s nem t�r�d�m l�ptekkel az udvar fel� vette az ir�nyt. Ver�f�nyes naps�t�s fogadta. Az �vszakhoz k�pest szokatlanul j� id� volt. A Nap elvak�totta, ahogy a teremb�l kil�pett, de szeme lassan hozz�szokott az er�s f�nyhez. Haj�ba belekapott a sz�l �s tekintet�t v�gigfuttatta az udvaron.

- Gyer�nk Yusuke r�gjad! – kiab�ltak orm�tlanul a fi�k. – Itt vagyok szabadon! Passzolj m�r!

A fi�k teljes �t�l�ssel rugdost�k a b�rt, ext�zisuk m�r-m�r ijeszt� volt. Kurama is �nk�v�letben rohang�lt ide-oda, mint ahogy a fi�k szoktak, ha futballr�l van sz�, �s csak most vette �szre ki is figyeli a j�t�kot. Akemi oldalr�l k�vette az esem�nyeket �s � is felfedezte a p�ly�n szaladg�l� Kuram�t. A fi� megdermedve �llt. �jra elb�v�lte a l�ny �s teljesen megfeledkezett az udvaron foly� j�t�kr�l. A z�ld szemp�r lebilincselte �s m�ly�be z�rta a l�nyt, de Akemi zavartan r�ntotta el a fej�t �s kezdett �jb�l a labda keres�s�be.

• Kuramaaaaaaa! Meeeeegy! – ki�ltotta Kuwabara �s m�r el is r�gta a labd�t.

De Kurama m�g mindig mozdulatlanul �llt. Ideje sem volt, hogy a kez�t arca el� tegye �s a labda k�m�letlen�l fejbetal�lta a m�l�z� fi�t. A f�jdalm�ban t�rdre rogyott �s a v�r sz�les patakban folyt v�gig sz�j�b�l.

• Haver, j�l vagy? Mi a franc�rt nem figyelt�l? – Kuwabara �s Yusuke m�ris ott termett mellette. – J� hogy nem pergett ki a fogad…

• Semmi bajom… Csak felrepedt a sz�m. – pr�b�lta nyugtatni agg�d� bar�tait.

• Te j� �g! Hogy lehet valaki ennyire szerencs�tlen?! Fogj�k meg �s vigy�k a gyeng�lked�re… - sz�nakozva cs�v�lta meg a fej�t a tan�r.

Az orvosiban egy-kett�re ell�tt�k, de a k�vetkez� �r�ra m�g bent tartott�k

• Mi a j� �let �t�tt bel�d? Nem jellemz� r�d ez figyelmetlens�g.

• Csak egy l�ny… semmi t�bb… - v�lasza megr�k�ny�d�st �s egy �de mosolyt csiholt ki bar�taib�l, akik el�gedetten n�ztek �ssze.

Az utols� h�rom �r�n m�r r�szt is vehetett �s baleset�r�l m�r csak egy alig l�that� v�g�s �rulkodott. M�r kifel� tartott az iskol�b�l. �r�lt, hogy v�gre v�ge �s v�gre kiny�jt�zhat. M�lyen mag�ba mer�lve gondolkodott, legal�bbis pr�b�lt gondolkodni, de Akemi folyton folyv�st ott lebegett lelki szemei el�tt, ahogy az es�s ut�n ott fek�dt �s haj�nak s�t�t p�szm�i lomh�n k�sztak arc�ba. “Elkapt�k a grabancom…” – vonta le a v�gs� k�vetkeztet�st egy f�lmosoly k�s�ret�ben.

• Jaj, ne haragudjatok r�m l�nyok, nekem most rohannom kell! – hallatszott a sz�pen cseng� hang �s Kurama �nk�ntelen�l is felfigyelt r�.

“Ez �”, majd a f�bej�rat el�tti l�pcs�sor alj�ban meg�llt �s val�ban Akemi volt az. A bar�tn�ivel besz�lt, akik a m�sodik emeleten maradtak. A l�ny �letvid�man vitatkozott a fentiekkel, szinte nem is figyelt, hova l�p.

• Sziasztok! – z�rta le a dial�got �s egy �vatlan pillanatban a l�pcs� �l�re l�pett �s elvesztette az egyens�ly�t.

Keze kapaszkod� ut�n kutatott, de minden hi�ba. Ebb�l a helyzetb�l m�r nincs menekv�s, �gy nem volt m�s h�tra, minthogy lehunyt szemekkel v�rja, hogy a gravit�ci� bev�gezze munk�j�t. De nem k�vetkezett be az, amire v�rt, nem �rt f�ldet �s �rtetlen�l pattant fel szemh�ja. Amint kinyitotta, arc�ra a sz�nyen makacs p�rje vetett �rny�kot. Kurama tartotta karjaiban, meg�vva ezzel a s�r�l�sekt�l. Akemi l�legzete elakadt, szavai kimondatlanok maradtak �s tekintet�t �jra rabul ejtette a smaragdz�ld szemp�r. Hossz� percek telhettek el, m�g Kurama v�g�l megt�rte a csendet. Hangja halk �s reszketeg volt.

• J�l vagy?

• I-igen… K�-k�sz�n�m… - zavartan pr�b�lt kik�sz�l�dni a vigy�z� �lel�sb�l.

Megigaz�totta ruh�j�t, majd m�g halk szavakra kerek�tette ajkait, de azok kimondatlanok maradtak. Gyors l�ptekkel kisietett az ajt�n, ahonnan m�g egy f�l�nk pillant�st k�ld�tt a fi� fel�. Kurama megr�szeg�lve vettette h�t�t a falnak �s el�gedett s�haj t�rt fel belsej�b�l.

“L�tom te sem vagy k�z�mb�s, de ezt mikor fogod beismerni?”