�r�k ut�n �jra az aul�ban tal�lkozott �ssze a kis csapat:

• Az�rt sajn�lom hogy nem egy oszt�lyba ker�lt�nk… - s�hajtott egy nehezet Kurama majd bar�tai fel� ford�totta tekintet�t.

• T�nyleg nagy k�r. De h�t nincs mit tenni, ha nem egy szakon vagyunk…

• ���. V�ge a napi k�nz�snak. H�zzunk, miel�tt �jra kij�n a k�toldali iskolaundorom. M�g szerencse hogy csak ennyi �r�nk volt, mert az biztos, hogy m�g egyet nem viseln�k el. – pattant fel gyorsan az addig csendes Yusuke, majd megropogtatta ujjperceit �s bar�taira sand�tott.

• Csak a magad nev�ben besz�lj… - hangzott a megalapozott ments�g Kurama sz�j�b�l, amely kih�zta a csoportos semmittev�s k�teless�ge al�l – Nekem m�g van egy fakult�ci�m. Aprop�! Merre van az F5-�s terem?

• Az F5-�s? V�rjunk csak… Hogy mondjam? – vakar�szta meg hajt�v�t Kuwabara, majd, mint aki valami fizikai kvadr�ns defin�ci�j�t akarja megfogalmazni a tudatlan porn�p sz�m�ra, er�sen gondolkod�ba esett. – V�gigm�sz a folyos�n, az E4-es teremn�l jobbra fordulsz, m�sz k�t emeletet, �gy �t�rsz a B �p�letbe, majd balra fordulsz �s…

• Jaj Kuwabara!? Mi�rt kell itt mindj�rt az els� nap hal�lra r�m�teni szerencs�tlent… Mintha a peri�dusos rendszert magyar�zn�d neki… M�g �n sem fogtam fel, hova akarod Kuram�t elk�ldeni. M�g a v�g�n azt hiszi haragszol r�. – fakadt ki Yusuke, mondatait halk kuncog�s k�vette Kurama r�sz�r�l – Egyszer�bb, ha lerajzolom… - �s kit�pett egy lapot a matekf�zet�b�l majd egyszer� von�sokkal gyorsan l�tre hozott egy profi kis t�rk�pet. – na l�ssuk csak… Itt vagyunk most. – b�k�tt a pap�rra – Csak k�vesd a nyilakat, �s biztos nem t�vedsz el. De most m�r megy�nk, miel�tt t�nyleg lesz�vja ez a hely a marad�k j�zan eszem.

Majd a meglepett Kurama kez�be nyomta a tele firk�lt fecnit �s egy laza k�zmozdulattal b�cs�zott a fi�t�l �s intett a m�g mindig elm�lked� Kuwabara fel�.

• Tal�n el k�ne indulnom, m�g miel�tt r�m csengetnek…

Majd k�zben�zett �s cs�ggedten konstat�lta, neh�z dolga lesz, ha id�ben oda akar tal�lni, mivel sehol egy ember, akit�l seg�ts�get k�rhetne. – nem mintha nem b�zn�k a bar�taimban…

Ek�zben a k�t l�k�t� heher�szve besz�lgettek a kapuban:

• Szerinted, ezt bevette? – bizonytalankodott Kuwabara - Tudod, hogy �t nem lehet cs�be h�zni…

• Mi az hogy…? Rendesen elhitt mindent. Nem gyanakszik a bar�taira… Elv�gre mindent az � �rdek�ben tesz�nk. Most m�r minden egyenesben van…

• Err�l jut eszemben. Hol van Keiko?

• R� m�g v�rnunk kell. A terv B r�sze csak most kezd�dik… Koenma… te egy zseni vagy!

Mondtak k�sz�netet az eredeti terv�rt a ki�tl�nek, �s b�szen d�rzs�lgett�k tenyer�ket. Majd visszan�ztek a m�r �res aul�ba. – M�g p�r m�sodperc �s nem lesz ki�t ebb�l a labirintusb�l…

Ek�zben a suli egy m�sik r�sz�n:

• Figyelj csak Akemi! – kezdtek bele a l�nyok egy m�sik t�m�ba, �s a bar�tik�r kisz�lesedett – Igaz-e, hogy neked m�g nem volt bar�tod?

• Jaj, l�nyok! Ez olyan illetlen k�rd�s…

• Hagyd csak Keiko. – mosolygott Akemi – Igaz.

• Ez komoly? De m�gis mi�rt nem? Van kezed-l�bad, gy�ny�r� vagy �s kiv�l�an tanulsz. Hogy-hogy nem akarnak veled j�rni?

• Mi az, hogy nem akarnak? Akarnak azok csak nem a megfelel�. – folytatta Akemi, �s �jabb besz�dt�m�t ind�tott el.

• Mi�rt? Milyen az a megfelel�? – kapcsol�dott be a k�rdez�sk�d�sbe Keiko is, �s �rdekl�d�en a l�ny fel� fordult, tal�n t�lzottan is �rdekl�d�en…

• Nem tudom pontosan megfogalmazni… Hi�ba kezdem itt elsorolni a jelz�ket, nem tudn�m elmondani… Csak tudom…

Keiko csal�dottan az �r�j�ra sand�tott, majd hirtelen megb�kd�ste Akemit.

• Jaj, Akemi! Mindj�rt csengetnek, �s m�g nincsenek itt a molekulamodellek… �s most te vagy a soros… Sz�vesen seg�ten�k, de �n nem �llok olyan j�l biol�gi�b�l, mint te…

• Hagyd csak Keiko. Elmegyek egyed�l, mert l�tom a l�nyok nagyon elmer�ltek a “milyen fi� tetszene nekem?” t�m�ban. Na sietek vissza.

Azzal megfordult �s kis�t�lt az ajt�n. “A francnak �p�tett�k ilyen messzire a szert�rt a teremt�l” �s mire oda�rt a tan�r m�r v�rta:

• �� v�gre itt vagy Akemi… Ezeket a dobozokat kell �tvinned a terembe. – mosolyodott el, majd hirtelen m�reg �nt�tte el arc�t - Nekem m�g besz�dem van egy-k�t j�mad�rral, akik cip�kr�met �nt�ttek a k�v�mba, de azt�n megyek. Ne f�lj! Nem olyan nehezek, mint amilyen nagyok.

“Remek. NEM L�TOK SEMMIT! �s ilyenkor nem j�n velem senki. Bezzeg, amikor a m�anyag atomokat kellett elhoznom, akkor j�ttek velem hatan is” �lbe vette az �ri�si dobozokat �s lass� l�ptekkel indult el az oszt�ly fel�.

“Ha l�tn�m is, hogy merre megyek… Legal�bb annyiban igaza volt, hogy nem olyan nehezek, m�g csak az egyik kezem zsibbadt le. Rem�lem, hogy �tk�zben az�rt figyelnek �s nem fognak eltaposni. Mi a franc�rt kellett ekkora dobozokba pakolni.”

Ek�zben Kurama m�g mindig bolyongott valahol az iskol�ban:

“Nem lehet igaz, hogy elt�vedtem. Legal�bb m�szk�ln�nak erre emberek, de sehol semmi. - s�hajtott egy nagyot majd k�r�ln�zett - N�zz�k csak… - m�g egyszer utolj�ra maga el� emelte a t�rk�pet �s elindult az elej�n. Itt m�r voltam, �s itt is. Val�sz�n�, hogy itt vagyok. – �s ujj�val v�gig k�vette az �tvonalat – akkor, ha most jobbra fordulok, el�rek ide.”

Akemi is �ton volt m�r: “Kb. most kell balra kanyarodni.”

Persze, mind a ketten egyszerre l�ptek be a fordul�ba �s persze hogy egyik�j�k sem l�tta a m�sikat. �ri�si robajjal tal�lkoztak �ssze. A doboz m�terekkel od�bb landolt �s minden l�tez� tartalma a f�ld�n hevert.