• Yusuke? Gondolod j� �tlet az, hogy egy iskol�ba j�rjunk… ? – Kurama agg�lyokkal teli hangja hallatszott az iskola �res aul�j�ban.

A kora reggeli �r�kban a h�rom bar�t �lmatagon s�t�lt v�gig a folyos�n. Yusuke �s Kuwabara rutinosan tapost�k a k�vet, csak Kuramanak volt itt minden furcsa �s m�s. Kiss� f�lszegen l�pkedett a r�gi nebul�k m�g�tt.

M�r nagyon elege volt ebb�l a sok hercehurc�b�l. Napok �ta int�zt�k m�r az �tiratkoz�s jelentette pap�rmunk�t �s m�r a h�ta k�zep�re k�v�nta az eg�szet. Ez az els� napja az �j helyen, alig ismer valakit �s egy�ltal�n nem f�ll�tt a foga ehhez, de mit lehet tenni az akaratos bar�tok ellen???… Belet�r�dni….

• Ne sir�nkozz m�r annyit. �gy lesz a legjobb. – Yusuke f�lv�llr�l v�ve a szkeptikus k�rd�st, lehaj�totta k�nyveit a padl�ra. Kiny�jt�ztatta tagjait majd egy �s�t�s k�zepette folytatta – Koenma �gy k�nnyebben megtal�l. Nem kell k�l�n mindenki ut�n loholnia szerencs�tlen Botannak. Am�gy is… Hiei az Alvil�gban lesz egy j� ideig. Jobb, ha mi h�rman egy helyen vagyunk.

• Csak kib�rtuk volna valahogy. Mi�rt kellett r�gt�n a legdrasztikusabb megold�shoz folyamodni…? Mi�rt nem j�ttetek ti �t az �n sulimba?! – az �ldozat rosszall� pillant�sokat l�vellt a heny�l� bag�zsra, sz�mon k�rve rajtuk az �tlet�ket.

• Ho-ho-h�… M�g csak az k�ne. Mi sajna nem vagyunk olyan �szkomb�jnok, mint te. �s itt van a ter�let�nk. Tudod mennyi munk�nk van abban, hogy ne j�rk�ljanak itt k�ny�kre-kedv�kre azok a kret�n. – c�lzott egy indulatos fejr�nd�t�ssal a riv�lis iskola band�j�ra. - Kiz�rt dolog hogy ezt itt hagyn�nk. �s am�gy is…

Kurama azonban Kuwabara dag�lyos �rvel�s�vel m�r mit sem t�r�d�tt. Lassan elfogadta az �j helyzetet �s nem k�v�nt t�bb vit�ba bocs�tkozni. Bar�tja hangja egyre t�volibbnak t�nt, Kurama gondolatai kusza �sv�ny�re l�pett �s pr�b�lta frissen szerzett inform�ci�it memoriz�lgatni. Mire a term�kh�z �rtek elkezdtek befel� sz�lling�zni az emberek �s az addig �res �p�let egy-kett�re megtelt �lettel.

• Nyugalom. J� hely ez. Majd megszokod egy–kett�re… �s a l�nyok is el�g szemreval�ak… - sunyin h�tra sand�tott Kuram�ra, majd egy cinkos mosolyt l�vellt Kuwabara fel�.

• Hah… l�nyok… Lehet, hogy csinosak, de a fi�k… T�nyleg sz�vd�gleszt�k. – s�hajtott egy nagyot, majd kajla vigyor jelent meg az arc�n.

• Mi a szent krumpli-h�j?? Csak nem??? Kurama te… te?

�s k�t l�p�ssel elt�volodtak, majd olyan szemmel n�ztek r�, mint aki el�sz�r l�pett kutyagumiba �s zavartan konstat�lja a t�nyt, hogy egy iz� �ktelenkedik a talp�n. Majd szem�k el� k�szott a k�p, hogy Kurama bizalmasan �lelget egy fi�t �s m�g ink�bb elvesztett�k a talajt a l�buk al�l.

• Bevett�tek… Ez volt a revans. Csak l�tn�tok a saj�t fejeteket… - majd egy �ri�si kacaj szakadt fel tork�b�l �s nevetve tov�bb indult.

• M�r komolyan kezdtem f�lni… - n�ztek egym�sra a l�v� tett pali-madarak, majd gyors l�ptekkel be�rt�k Kuram�t. – Akkor mist mi van???

• Nyugalom, csak vicceltem. K�v�ncsi voltam, hogy fogadn�tok egy ilyen h�rt. De biztos�talak titeket, hogy a l�nyokat szeretem, csak m�g eddig nem tal�lkoztam azzal a bizonyossal. Tudj�tok, mire gondolok? – n�zett a m�g mindig ledermedt bar�taira, majd mindenki elfoglalta hely�t padj�ban �s kezd�d�tt a tan�t�s.

A nap tov�bb r�sze a megszokott �temben telt, mint minden int�zm�nyben. Kuram�nak sem jelentett nagy kih�v�st az iskolav�lt�s. A legels� �r�n kellett n�h�ny sz�t sz�lni mag�r�l majd az ezt k�vet� �sszes �r�n illedelmesen bemutatkozott a tan�roknak. A tan�r�k anyagai sem bizonyultak nehezebbnek, s�t mi t�bb, el�r�bb is j�rt n�h�ny leck�vel.