A l�nyon a d�bbenet fikarcnyi jele sem mutatkozott, ugyan olyan b�josan mosolygott, mint eddig. H�tra igaz�totta engedetlen f�rtjeit, majd mintha csak egy l�nyegtelen mondatocska lenne engedte el a f�le mellett a sz�raz �s rideg szavakat. Lassan, kom�tosan tette le talp�t a f�ldre majd egy er�teljes mozdulattal, kecsesen fel�llt. Ahogy az Isten j�kedv�ben megteremtette, sz�gyen n�lk�l, a maga gy�ny�r� �s makul�tlan val�j�ban �llt a d�bbenett�l megdermedt fi� el�tt. Hiei l�legzete megakadt, sz�lni szeretett volna de ajka �rtelmetlen szavakat form�lt. Halk motyog�sa elhalt a szoba �v� s�t�tj�ben. A l�ny puha l�ptekkel k�zeledett a megillet�d�tt fi� fel�.

“Mit m�vel ez? Meg se hallotta, amit az el�bb mondtam… Vagy nem akarja meghallani… M�gis mit akar?” – Hiei pr�b�lt nyugalmat er�ltetni az arc�ra, b�r az igazs�g nyilv�nval� volt, k�v�nta a l�nyt. Egyre jobban megriadt, ahogy a l�ny minden egyes l�p�s�vel k�zelebb ker�lt hozz�. Egy�rtelm� volt zavara. De a csod�latos alak k�m�letlen�l halad el�re. Hiei egy tapodtat sem b�rt h�tr�lni, teljesen megbabon�zva �llt az ablaknak h�ttal. Hatalmas er�fesz�t�sbe ker�lt csak az, hogy elford�tsa legal�bb a fej�t. Arc�n l�nyos p�r bontott szirmot egy r�pke pillanatra, de amilyen gyorsan j�tt olyan gyorsan el is t�nt. “Mit nem k�pzel ez a szem�rmetlen… Engem ezzel nem tud t�zbe hozni, s�t lealacsony�tja mag�t…” D�h�dt gondolataib�l a l�ny r�ntotta vissza. M�r eg�sz k�zel f�rk�z�tt hozz�, m�r csak egy utols� l�p�s �s �sszetal�lkoznak. “Gyer�nk! Ez a megfelel� alkalom, hogy megszabaduljak ett�l a kolonct�l, csak elugrok �s m�r itt sem vagyok… De mi�rt nem engedelmeskednek a tagjaim? Hol hagytalak j�zan eszem? Mikor vett�k �t az ir�ny�t�st a v�gyak?”

De m�r k�s� volt… a lepk�t meg�gette a gyertya l�ngja. A l�ny m�r �lelte �t �s fej�t a fi� nyaka �s v�lla k�z� hajtotta, hogy meleg lehelete az �rz�keny b�rt s�rolta.

• Akkor nem lep meg, ha holnap m�r nem tal�lsz itt… - ajkai l�gyan �rintett�k az er�s v�llakat.

Hiei megborzongott a k�jt�l, de a hat�rozott mondat gyorsan eljutott agy�ig. Szinte hidegzuhanyk�nt �rte a kijelent�s, fel se tudott eszm�lni. L�legzete akadozott. Csak n�ha rebegtette meg ajkait, de a szavai sohasem sz�lethettek meg. Nem tudott, mint mondani. Csak �llt leforr�zva. “Mintha egy kicsit is �rdekelne… B�r m�r megszoktam a jelenl�t�t, lesz �jabb kuty�m, egy �j talpnyal�m. De ha ez igaz, akkor most mi�rt f�j? Mi�rt f�j itt bel�l? Mif�le hideg mardossa lelkem?”

A l�ny lassan elemelte izmokba temetett arc�t, majd egy utols� halov�ny mosolyt er�ltetet ellilult ajkaira.

• B�r mi�rt is lepne meg…

• M�gis hova m�sz? Ez a te lak�sod. – ny�gte ki v�g�l er�tlen�l. De a l�ny levette �let� karjait Hiei nyak�b�l, �s h�tat ford�tva kezdte szedegetni a f�ldr�l ruh�it, amib�l n�h�ny �r�val ezel�tt hevesen h�mozta ki a fi�.

• Nem hiszem, hogy t�lzottan �rdekelne. Engem sem �rdekel… Majd menyek, amerre l�tok, elv�gre szabad ember vagyok. Nem f�gg�k senkit�l �s t�lem sem f�gg senki. –enn�l a mondatn�l Hiei fel� pillantott, de csak a nyomat�kos�t�s v�gett.

Flegm�n begombolt n�h�ny gombot ingj�n �s beleb�jt a nadr�gj�ba. Nem �rdekelte t�lzottan hogy mennyire gondatlan �s hogy szabad bel�t�st enged bl�z�ba. El akart t�nni innen, amilyen gyorsan csak lehet, nem sz�m�t semmi. Kir�ntotta szekr�nye ajtaj�t �s egy gyors mozdulattal kez�be kapta a m�r el�re elk�sz�tett pakkot. M�r r�g�ta v�rta ezt a besz�lget�st.

Mikor k�szen lett csapzottan �s f�lig nyitott �lt�z�kben ny�lt a kilincs ut�n.

• Vigy�zz magadra! - M�g visszasz�lt a k�sz�br�l, majd bev�gta maga m�g�tt az ajt�t.

• Na v�gre! – szakadt fel egy s�haj Hiei tork�b�l, majd az ablakhoz l�pett �s l�tta az elviharz� n�i alakot.

“Egy gonddal kevesebb… Pff… Nem fogok s�rni ut�na az egyszer biztos. De legal�bb �lt�z�tt volna fel rendesen ez az �r�lt n�szem�ly…. Mi az csak nem agg�dom �rte? Heh… Ott az�rt m�g nem tartunk…

Ami�ta csak �sszehozott vele a sors az�ta v�rtam azt, hogy elt�nj�n… �s most? Egy�ltal�n nem lett jobb.”

Lassan megfordult �s v�gigvezette szem�t az �zl�sesen berendezett szob�n, amit m�r annyiszor romboltak porig egy-egy heves szeretkez�s alkalm�val. Halv�ny mosolyt k�szott v�gig arc�n. Megrohant�k az eml�kek. “Ez els� alkalom is itt t�rt�nt… Olyan durv�n tettem a magam�v�. Csod�lkozom azon, hogy nem hagyott ott abban a szent minutumban. De azt�n nem tudom mi�rt egyre l�gyabb lettem. �vatos voltam �s nem akartam neki f�jdalmat okozni, soha t�bb�. Most m�gis megtettem �s hagytam elmenni. Csak nem… Teljesen elcsavarta a fejem az a kis persz�na… Jobb, ha erre nem is gondolok �s kiszell�ztetem a fejem miel�tt ilyen h�lye k�vetkeztet�seket vonok le…” Azzal vette fels�j�t �s kiugrott az ablakon. Az�ta is az utc�kat r�ja, m�r este 10 �ra is elm�lt, lassan egy napja k�sz�l a v�rosban, mint egy �l� halott.

3.

“Meg kell tal�lnom, ilyen �llapotban nem lett volna szabad hagynom, hogy elmenjen. De ha marasztalom, biztos azt hinn�, �rzek ir�nta valamit is. Ha valami baja esik �n magam fogom kiny�rni, erre m�rget vehet.” Sietve szelte v�gig az �res utc�kat. Fogalma sem volt merre keresse, csak ment amerre az �szt�ne hajtotta. Az ir�nyt a h�z fel� vette, ahonnan oly idegesen menek�lt a t�nem�ny. Rem�nykedett hogy visszavezette az �rtenem. Alig p�r sarokra furcsa zajokra lett figyelmes. A sik�torban dulakodott k�t alak, alig volt tiszt�n kivehet�. Egy er�sen ittas f�rfi moleszt�lt egy szerencs�tlen n�t. Teljesen megszokott a mai vil�gban… Egyik kez�vel er�szakosan a bl�za al� ny�lt �s a nyak�ba f�jta az alkoholg�zt de m�sik keze sem t�tlenkedett sok�ig.

- Ne k�resd magad. Tudom, hogy te is akarod… Kit�pte a gyenge l�ny kez�b�l t�sk�j�t, �s m�terekkel arr�bb dobta, majd a n� derek�ra fonta karj�t �s keze egyre lejjebb siklott a b�rsonyos b�r�n. A hal�lra v�lt l�ny a s�r�st�l remegett �s halk ny�g�s hagyta el v�rgazdag ajkait. Hi�ba is pr�b�lt v�dekezni, a f�rfi egy hirtelen k�zmozdulattal arcon �t�tte, �s mintha mi sem t�rt�nt volna folytatta perverz j�t�k�t. Hiei sem t�tlenkedett:

• Ut�lom azokat a barmokat, akik csak a gyenge n�kkel vagy gyerekkel szemben �rzik magukat f�rfinak. Sz�nalmas…

Kez�t r�tette a f�rfi v�ll�ra, majd �gy megropogtatta, hogy kulcscsontja szil�nkosra t�rt. A n� a falnak t�maszkodva �sszerogyott �s csak most v�lt nyilv�nval�v� Hiei sz�m�ra, hogy kit is pr�b�lt meger�szakolni ez az undor�t� alak.

• Mila ?!

Haja csapzottan hullott szem�be, megrepedt ajk�b�l szorgosan folyt a v�r �s bl�z�r�l egy h�j�n az �sszes gomb lepergett utat engedve ezzel a teljes meztelens�gnek.

• Hogy mer�szelted… - sziszegte fogai k�z�tt, szemei kikerekedtek az indulatt�l �s megmarkolta a f�jdalomt�l zokog� nyomorult f�reg s�r�lt karj�t �s m�g er�sebbet szor�tott a t�r�sen. - � az eny�m vil�gos? �s most kitaposom a beled, ami�rt egy�ltal�n r� mert�l n�zni… - �s m�r emelte is �kl�t egy mindent els�pr� �t�sre, de m�g miel�tt el�rhette volna a f�jdalomt�l eltorzult fejet egy gyenge kar ragadta meg.

• Nem �ri meg… Hagyd. Tanul az esetb�l �s soha t�bb� nem is hallasz hasonl� esetr�l. Igaz? – a f�rfi felismerte a menek�l�si lehet�s�get �s tekintve a b�ntet�st meg is b�nta tett�t.

• Igaz. – rebegte a s�r�st�l alig kivehet�en.

• Isteni szerencs�d, hogy id�ben �rkeztem, mert ha ak�r egy perccel is k�s�bb j�v�k �s… - ford�totta el tekintet�t a f�lbehagyott mondatn�l – Biztos, hogy m�g � se tudott volna meg�ll�tani. – azzal elengedte a rohad�kot, majd megviselt kedvese fel� fordult.

�ppen id�ben. A l�ny al�ltan hullott el, �s csak kev�s hi�nyzott, ahhoz hogy ne landoljon a f�ld�n. Hiei derek�n�l fogva elkapta a zuhan� testet. L�gyan �sszehajtogatta a l�ny nyitott bl�z�t, majd m�g b�cs�z�s k�pen egy-k�t gyilkos pillant�st l�vellt a t�mad� fel�, majd karj�ban az eszm�letlen l�nnyal, nyugodt l�ptekkel haza indult. ”Hogy mer�szelte. Ha nem erre fel� veszem az ir�nyt…” M�r az ismer�s utc�ban j�rtak, amikor egy meleg �rint�s siklott v�gig a gondolataiba m�lyedt Hiei arc�n. A hirtelen gesztust�l �sszerezzent, majd szemeit a karjaiban nyugv� alakra vezette. A l�nyon a j�l ismert mosoly csillogott, m�g �l�nkebben, mint valaha.

• Komolyan gondoltad az, amit mondt�l?

• Nem tudom, mire gondolsz… - Hiei zavartan fordult el az elb�v�l� szemp�r mindent l�t� hatalma el�l. Pontosan tudta, mi hagyta el sz�j�t a sik�torban. Hogy milyen meggondolatlan kijelent�seket tett �s milyen igazakat…

• Hallani akarom m�g egyszer… - er�sk�d�tt.

• J� nagy �t�st kaphatt�l fejedre, ha m�r hallucin�lsz is… - csak k�t�tte az ebet a kar�hoz.

• K�rlek… - �s ujjait g�rcs�sen a megment� fels�j�be akasztotta – Mond ki…

Hiei megad�an fels�hajtott �s eresztette vissza tekintet�t a f�rk�sz� arcra.

- Az eny�m vagy… Csak az eny�m… �s igenis fontos vagy nekem!! - er�sen mag�hoz szor�totta a t�r�keny testet �s a l�ny el�gedetten hajtotta fej�t a szapor�n dobog� sz�v fel�…

The end