Hiei az �gyon �lt, h�t�t az �gy t�ml�j�nak vetette �s merengett. Szem�t az �jszaka m�ly s�t�tj�be s�llyesztette. Pr�b�lta elterelni figyelm�t a mellette nyugv� alakr�l. Egy gy�ny�r� l�ny fek�dt t�le p�r centire. Mintha a filmv�sznon elevenedett volna meg �s v�lt volna val�s�gg�. Hossz� g�nd�r tincsei �rz�kien siklottak arc�ba. K�v�natos ajkait r�snyire nyitva f�jja ki a leveg�t. Hiei combj�t �s oldal�t n�ha megcsapja ez a meleg fuvallat �s megborzongott. Libab�r bor�tja el test�t, �s k�jes hideg szalad v�gig gerinc�n. A l�ny �ntudatlanul fek�dt, nem is sejtette, hogy m�g �lm�ban is mennyire meg tudja k�s�rteni a f�rfit. Hiei riadtan ford�tja fel� arc�t. Csak most tudatosult benne mennyire is gy�ny�r� l�tv�nyt ny�jt ez az alak. Sok�ig figyelte a szuszog� l�nyt. T�r�keny alakja lassan kibontakozott a takar�k�nt szolg�l� v�kony leped� al�l. Kikandik�l� v�llai pimaszul feh�rlettek a s�t�tben, g�mb�lyded domborulatai tiszt�n kivehet�ek voltak a l�gy anyag alatt. F�lig �sszeg�mb�ly�dve aludta �des �lm�t. Finom �v� szem�ld�ke b�szk�n keretezte az elef�ntcsont arcot �s egy halv�ny mosoly villant meg rajta.

“Te bestia… Ak�r most is meg�lhetn�lek. Nem lenne t�l neh�z… Tekintve, hogy gyenge vagy, mint a harmat �s esetlen. Csak egy pillanat lenne, �s v�get vetn�k ennek a kom�di�nak. Hiszen csak egy ember vagy a sok k�z�l. Nem jelentesz a sz�momra semmit �s ezt meg is mondom mihelyst felkelsz. De az nem most lesz…”

A nyitott ablakon egy ny�ri fuvallat szaladt be �s sim�totta v�gig az alv� alakot. Rakonc�tlan sz�ke p�szm�i csak tov�bb szaladtak arc�b�l �s megcsiklandozt�k Hiei b�r�t. A f�rfi k�z�mb�sen emelte el tekintet�t a testr�l, amely meztelen val�j�ban t�rult szeme el�. Egy percig sem gondolkodott tov�bb felt�p�szkodott az �gyr�l, lomha mozdulattal mag�ra h�zta a f�ld�n hever� nadr�gj�t �s puha l�ptekkel k�zeledett a szoba ablak�hoz. Otthonosan mozgott itt, mintha csak a saj�t lak�s�ban s�t�lgatna, pedig ez nem igaz. A l�ny lakott itt. Hiei mind�ssze csak vend�g lehetett itt. Finoman tolta el maga el�l a l�g�ramlat �ltal mozgatott szat�n f�gg�nyt. �vatosan, szinte zaj n�lk�l z�rta be az ablakot. Majd hirtelen a sz�vver�se is meg�llt egy pillanatra:

• Ez kedves t�led… - A l�ny az �gyon �lve figyelte �t �s egy nyugodt mosolyt eresztett el fel�. Szem�rmesen �lelte mag�hoz a v�kony leplet, amit az el�bb a szell� j�t�kosan lefejtett r�la. Arca m�g sug�rz�bb volt, mint �lm�ban. Szinte megbabon�zta a meglepet�st�l tehetetlen Hieit, aki csak most ocs�dhatott fel a kezdeti megr�k�ny�d�sb�l.

• Mi�rt csin�lod ezt? - Tette fel k�rd�s�t a fi�, amire m�r r�g�ta tudta a v�laszt de soha nem merte �p �sszel v�giggondolni k�zben f�jdalmasan ford�totta el tekintet�t a m�r �ber csod�r�l.

• Mit? – a l�ny pontosan tudta mir�l is besz�l Hiei. Arc�ra hirtelen szomor�s�g telepedett.

• Tudod, hogy ebb�l soha nem lesz semmi, m�gis amikor csak teheted, v�gigj�tszod az elvet�lt kis j�t�kodat.

• Te is tudod, hogy tiszt�ban vagyok azzal, amit �rzel… - akadt el egy pillanatra a szava �s lehajtotta a fej�t – vagyis azzal, amit nem �rzel. Akkor mi�rt k�rdezel? Csak egy szavadba ker�l �s soha t�bb� nem l�tsz… - arca rezzen�stelen maradt, hangja meg nem csuklott.

Hiei szemeiben kegyetlens�g villogott, am�gy is kem�ny arckifejez�se most m�g hidegebb� �s t�volibb� v�lt. �rzelmei egyetlen �rnyalata sem nyilv�nult meg.

• Nem marasztallak… Ne is v�rd… Vagy tal�n azt hiszed t�bbet jelentesz a sz�momra, mint b�rmely m�sik? H�t t�vedsz… Csak haszn�llak. Nem m�s, mint egy t�rgy, amin ki�lem a sz�ks�gleteim. – Hangja reszel�sen sz�ntott v�gig a ny�ri leveg�n. Maga is megd�bbent azon, amit mondott.

Hi�ba rejt�z�tt �larc m�g�, �rezte szavai s�ly�t. De v�gig csin�lja… v�gig kell csin�lnia. Elv�gre nem k�theti mag�t egy haland�hoz. Mi�rt is tenn�? Csak sz�nalmat �rezhet ir�nta, semmi t�bbet.