Napok teltek el mire mag�hoz t�rt a l�ny. F�radtan nyitotta ki szem�t, de �rezte, hogy nincs egyed�l.

- B�szke lehetek? – tette fel a k�rd�st. Tudta bar�tai n�pes t�bora veszi �t k�r�l.

• Igen. – hangzott a v�lasz – Nagyon megijesztett�l minket �s egy alapos magyar�zattal is tartozol nek�nk. –vetette szem�re Yusuke a sok titkot, amit nem �rult el.
• Na �s mi minden t�rt�nt? – �rdekl�d�tt �s megpr�b�lt fel�lni az �gyon, de az �les f�jdalmakt�l azonnal visszahuppant.
• Azt hiszem, jobb lenne ha, nem ugr�ln�l, mert k�v�ncsiak vagyunk �s ha meghalsz nem lesz aki besz�moljon.
• Kuwabara! Az�rt lehetn�l egy kicsit tapintatosabb is!
• Fogd be Botan! – de a fi� nem folytathatta, mert Kurama l�pett be az ajt�n.
• Az hiszem kint felejtettem valamit. – jobb kifog�s h�j�n Keiko azonnal el is t�nt.
• V�rj Keiko! Seg�tek megkeresni. – ment ut�na Yusuke.
• Azt hiszem, tudom hol lehet. – sunnyogott ut�na Kuwabara.
• Megy�nk mi is. Olyan �gyetlenek �s el is f�r a seg�ts�g. – habogtak egyszerre majd egym�s ut�n t�ntek el mag�ra hagyva Kuram�t �s Milikot.
• �gy l�tom eg�sz j�l vagy ahhoz k�pest, hogy majd nem meghalt�l. – g�nyol�dott a l�nnyal.
• H�t ilyen b�kot is ritk�n kapok. Ne h�zelegj, mert m�g bels� v�rz�st kapok.
• Tudod hogy nem sokon m�lott? – aggodalom csengett hangj�n, �s ez nagyon meglepte Milikot.
• Mi az? Csak nem f�ltett�l?
• H�t el kell m�g egy-k�t fog�st saj�t�tanom.

Oda l�pett a l�ny �gya mell� �s megfogta a kez�t, m�lyen a szem�be n�zett �s �gy mondta:

• Majdnem… majdnem…
• Tudom, de siker�lt - �s a l�ny mosolyogva viszonozta a tekintetet, majd visszatette fej�t a p�rn�ra �s elaludt.

THE END