Ek�zben a m�g mindig feld�lt Yusuke sz�ntotta v�gig az erd�t, t�rsait kutatva. Szerencs�je volt, mert a t�bbiek egy tiszt�son voltak.

Kurama �s Kuwabara egy fa t�v�ben �llva n�zt�k Hiei kem�ny edz�s�t.

• Nagyon elsz�nt. – mondta Kuwabara
• Szerinte ez m�r becs�let k�rd�se. – jegyezte meg Kurama lehajtott fejjel.

Ekkor robban be Yusuke. Megszak�tva az elm�lked�st.

• H� sr�cok! L�tom hogy, gyakoroltok, de most meg k�ne valamit besz�ln�nk. – mondta flegm�n rem�lve, hogy k�z�nye csak szemet sz�r nekik.
• Na akkor mondjad, hiszen itt van az eg�sz csapat
• H�t �ppen ez az! Az �t�dik tag a sz�ll�ban v�r r�nk.
• Hogy az �t�dik? – horkantak fel egyszerre – Mi t�rt�nt, am�g t�vol voltunk?
• Menny�nk h�tha a l�nyoknak �rtelmes magyar�zatuk lesz mindenre, ha nem, akkor legal�bb lenyomjuk a betolakod�t.
• Igazad van Hiei.

�s k�z�sen elindultak a sz�ll�suk fel�. Mikor oda�rtek hatalmas robajjal t�rtek be az ajt�n.

A l�nyok kicsit sem ijedtek meg, sz�m�tottak m�r r�juk.

• Most magyar�zzatok meg mindent, vagy k�l�nben v�gz�nk ezzel a semmirekell�vel – �v�lt�tt Yusuke mutat� ujj�t az idegenre szegezve, de meglep�d�tt a reakci�n.

Az ismeretlen nyugodtan fel�llt �s belekezdett monol�gj�ba.

• A nevem Akinari. Genkai k�ld�tt hogy a seg�ts�getekre legyek. – a mondatot nagy cs�nd k�vette. Akinari hellyel k�n�lta az elh�lt alakokat, akik sz�t fogadva nekik bej�ttek a folyos�r�l �s helyet foglaltak a szomsz�dos kanap�n.
• �n csak a v�gs� tartal�k leszek, hiszen ez m�r nem az �n harcom. �n csak egyfajta �tmutat�, ment�lis seg�ts�g vagyok. Megpr�b�lok r�vil�g�tani a hi�nyoss�gaitokra �s seg�teni, felszabad�tani a szellemi tartal�kaitokat. Most menny�nk ki gyakorolni. Az els� te leszel Yusuke. - �s a m�g mindig letagl�zott fi�ra mutatott azt�n sarkon fordult �s elt�nt a folyos�n. A fi� k�rd� pillant�sokat vetett bar�taira, akik a szob�ban maradtak �s elindult az alak ut�n.

Az akkor m�r �res stadion fel� vett�k az ir�nyt. M�g mindig nem b�zott �jdons�lt csapatt�rs�ban.