K�zben a l�ny most m�r felszabadultan s�t�lt a f�k k�z�tt.” Hol van ez a Botan? Mondtam, hogy amint siker�l ler�znom azokat a f�rgeket itt tal�lkozunk. Nem lehet hogy ilyen lyukas agy�?!”

• �! Miliko! Nem sz�m�tottam r� hogy ilyen gyorsan megszabadulsz t�l�k.
• H�t nagyon igyekeztek.
• �s tal�lkozt�l valamelyik�kkel?
• Csak az egyikkel. A folyos�n bambult. H�t szeg�nyre t�nyleg nagyon r�f�r az �tmutat�s, mit ne mondjak… �s a l�nyok?
• �k m�r tudj�k, hogy j�ssz. A sz�llod�ban v�rnak minket �s az utols� el�k�sz�leteket teszik. De neked kell r�szletesen elmagyar�zni mindent magadr�l!
• Rem�lem, nem kotyogtak senkinek r�lam. Mindennek t�k�letesen titokban kell maradnia, mert az �letem m�lhat rajta.
• Nyugodj meg, nem lesz semmi gubanc, hiszen ismered �ket.

Azzal, sebes l�ptekkel elindultak a sz�ll�s fel�. A viadal teljesen ki�r�tette a hotelt, �gy biztons�gban suhantak a l�pcs�k�n felfel� �s hirtelen ugrottak be a t�bbiek szob�j�ba.

• Sziasztok csajok! M�r r�gen tal�lkoztunk. De j�l n�ztek ki.
• Szia Miliko! –hangzott a csoportos k�sz�n�s- Tudod, hogy egy alapos magyar�zattal tartozol?
• Tudom, de most minden perc sz�m�t, kezdj�k is el �s k�zben mindent elmes�lek….

A l�nyok izgatottan hallgatt�k a lebilincsel� t�rt�ntet, el is feledkezve a munk�r�l.

Ek�zben valahol az erd�ben:

• Nem lehet igaz, hogy Genkai elt�vozott. –hangzott el a szomor� mondat Kurama sz�j�b�l.
• �n ink�bb amiatt agg�dn�k, hogy mi lesz Yusukeval. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy t�lteszi mag�t.
• Szerinted megcsin�ljuk? – n�zett Kurama t�rs�ra
• Nem hiszem, hogy t�l�lj�k…- v�laszolta Hiei ez eget f�rk�szve.

A l�nyok szob�j�ban:

• Most m�r minden vil�gos.
• Na akkor munk�ra gyerekek, mert kifutok az id�b�l.
• El� a f�slival. – utas�totta a m�g mindig �mul� l�nyokat Botan.

Azzal szorgos munk�ba fogtak �s elkezdt�k a f�lmeztelen Miliko fels�test�re tekerni a gyolcsot.

• H�t m�g j� hogy nem hoztunk annyi k�tszert. – mondta Bot�n sanda vigyorral az arc�n.
• H��! Most arra c�lzol, hogy kicsi a mellem??? Ez�rt most megverlek!

�s m�r ugrott is Miliko Botan fel� de Keiko egy hirtelen mozdulattal visszar�ntotta.

• Sietn�nk kell!
• H�t szerintem Yusuike-nek NAGY szerencs�je van. – t�rt vissza a t�m�ra Miliko.
• Hogy mi??? –�s ezt a besz�l�st Keiko egy er�s h�z�ssal a k�tszeren nyugt�zta.
• ����.. te �r�lt! Ez f�jt!
• Most m�r t�nyleg igyekezz�nk! - z�rta le az �rtelmetlen vit�t Yukina.

Azzal gyorsan Miliko fej�be nyomt�k a par�k�t �s a kozmetikai asztal m�g�tt Miliko puha arcvon�sait gyorsan elt�ntett�k.

• Szinte t�k�letes.
• Hogy-hogy szinte? – k�rdi t�relmetlen�l szeg�ny elmaszk�rozott l�ny.
• H�t m�g a ruh�kat fel kell venned.

Az utols� sim�t�sokat is elv�gezt�k.

• Mindj�rt bel�d szeretek te macs�!

Botan tr�f�s megjegyz�s�t kit�r� kacaj fogadta, de a vigaszs�got kopogtat�s szak�totta f�lbe.

• Ez Yusuke! �ppen id�ben.

Ekkor ajt�t nyitottak a meggy�t�rt fi�nak, akinek t�tva maradt a sz�ja a l�tv�nyt�l.

• Mit keres egy fi� a szob�tokban??
• Nyugodj meg Yusuke. – csit�totta a fi�t Botan – Be kell, hogy mutassam neked Akinarit, a csapatod �t�dik tagj�t. H�vd �ssze a t�bbieket, nekik is meg kell ismerni�k �t.
• Hogy mi?? Az �t�dik? Sz� sem lehet r�la. De hisz nem kerest�nk semmilyen p�ttagot, �s am�gy is…

De nem forronghatott tov�bb, a l�nyok kituszkolt�k �t az ajt�n, de m�g a folyos�r�l is hallott�k.

• �n ebbe nem egyezem bele �s a t�bbiek sem fognak!
• Majd megnyugszik. Az a f� hogy nem ismert meg. – gondolkodott hangosan a m�r teljesen f�rfi b�rbe b�jtatott Miliko.