• Kurama vagyok. K�rlek, engedj be. Besz�ln�nk kell.

Naori a hang hallat�n �sszerezzent.

• Menny innen. Nem akarlak l�tni.

• K�rlek, besz�ln�nk kell. – Kurama az ajt�nak t�masztotta fej�t �s �gy k�rlelte.

• Holnap elmegyek �s ebben se te, se m�s nem tud megakad�lyozni. �s most k�rlek, hagyj magamra.

• �n bemegyek, ha tetszik, ha nem.

• Meg ne pr�b�ld! – de fenyeget�se s�ket f�lekre tal�lt Kurama m�r nem �llt az ajt� el�tt. Naori megk�nnyebb�lten fels�hajtott. – Na v�gre. H�la az �gnek elment.

De nem sok�ig �r�lhetett. A szob�ba ny�l� ablakon hirtelen beugrott Kurama. A l�ny ijedt�ben a falhoz pr�selte mag�t �s sz�vver�se egyre csak szapor�bb lett.

• Mit keresel itt? Nincs jogod ehhez.

• �n mondtam, hogy bej�v�k. Besz�ln�nk kell. – L�pett k�zelebb a r�m�lt l�nyhoz.

• Nek�nk nincs mir�l besz�ln�nk. Feleslegesen j�tt�l.

• De ami reggel t�rt�nt…

• Az megt�rt�nt. M�r b�nom. Nem vagyok bel�d szerelmes. – �ll fel hely�r�l �s tett p�r l�p�st a betolakod� fel�. - �s most k�rlek, t�vozz!

• Engem nem tudsz becsapni. �n �tl�tok a hazugs�gaidon. Pont �gy tudom, ahogy te, hogy viszont szeretsz, vagy legal�bbis nem vagyok k�z�mb�s sz�modra. – Naori elford�totta a fej�t �s nem v�laszolt. – Nem sz�ks�ges v�laszolnod. L�tom. F�lsz. F�lsz, hogy k�t�dni fogsz valakihez, �s f�lsz elengedni a m�ltat. – Naori �sszerezzent az igaz szavak hallat�n

• Te nem �rted, ugye? �n holnap elmegyek, �s nem l�tsz soha.

• Ezt meg hogy �rtsem? – Kurama megijedt a nyers mondat �les peng�it�l.

• Ha szerelmes is lenn�k, mit �rn�k vele? Igazad van, �n nem tudok szabadulni a m�ltt�l. Amint v�gzek azzal a mocsokkal, visszaadom a lelkem.

Kurama megsemmis�lve �llt a l�ny el�tt. Szavai vissza-visszacsengtek f�l�ben.

• Az… az nem lehet… Az azt jelenten�, hogy a lelked elk�rhozik, �s nem sz�letsz �jj� soha.

• Igen.

• �s te azt hiszed, hogy �n ezt hagyom.

• Nem tehetsz ellene semmit. Nyugodj bele. – Majd l�gyan mag�hoz �lelte a fi�t.

Kurama nem tudott mit reag�lni. Szavai megakadtak tork�n �s soha nem hagyt�k el sz�j�t. Csak �lltak ott �s �lelt�k egym�st v�gtelen hossz� ideig, hallgatva egym�s sz�vver�s�t. Naori t�rte meg a meghitt csendet. Feln�zett Kuram�ra �s b�g� hangon sz�l�totta meg.

• T�ltsd velem az �jszak�t. - Kurama h�trah�k�lt �s k�telkedve tekintett Naorira. – K�rlek.

A fi� megnyugodva n�zett vissza a l�nyra, tudta, hogy nem az egy�ttl�tre gondol �s egy b�lint�ssal jelezte beleegyez�s�t.

Leheveredtek az �gyra �s Naori l�gyan Kurama mellkas�ra hajtotta fej�t. Tiszt�n hallotta a fi� nyugtat� muzsik�j� sz�v�t. A fi�t f�ld�nt�li boldogs�g �nt�tte el, �lvezte, ahogy szerelme karjaiban pihen. Kez�vel finoman v�gigsim�totta l�gy haj�t �s h�t�t, majd ujjait a l�ny ujjaiba fonta. T�k�letes este volt. B�k�sen aludtak el egym�s v�delmet ny�jt� �lel�s�ben.

A reggel f�nyes sugarai j�t�kosan cir�gatt�k meg Kurama arc�t. Boldogan �bredt �des mosollyal sz�j�n, majd a mennyorsz�gb�l hirtelen a pokolba zuhant. Kedvese bev�ltotta �g�ret�t �s elment. Kurama k�ts�gbe esetten kereste, mindhi�ba. Csak nehezen fogta fel, hogy Naori �r�kkal ezel�tt elindult m�r. Zavart gondolataib�l hangos robban�sok zaja verte fel.

• Naori… - tudta, hogy a csata m�r jav�ban zajlik �s a v�g�hez k�zeledik. Gyorsan ugrott ki a szob�b�l �s a t�bbiekbe botlott.

• Mi a fene folyik itt, �s hol van Naori? – k�rdezte Yusuke, a m�r teljes harci d�szbe �lt�z�tt bar�tait�l.

• Elment megk�zdeni Gennosukeval. – Mondta higgadtan Kurama.

�s nem tr�cseltek tov�bb, futva indultak a zaj forr�sa fel�. Ahogy k�zeledtek, egyre f�lsiket�t�bb lettek a robban�sok �s er�s villan�sok k�vett�k a hangokat. Kurama egyre jobban agg�dott �s megszapor�zta l�pteit. A t�bbiek sz� n�lk�l k�vett�k. Amint oda�rtek tarolt f�k rengetege fogadta �ket.

• Helyben vagyunk. – nyugt�zta Hiei.

Ahol valaha csod�latos erd� ter�lt, most m�r por �s hamu fedett t�j. Irgalmatlan puszt�t�s jelei minden fele csak a k�zd�ket nem l�tt�k. Hirtelen egy �ri�si robban�s verte fel a hamut �s ter�tett be mindent. A kis csapat m�tereket rep�lt �s eszm�letlen�l hevertek a f�ld�n.

• �bredjetek. – hangzott �r�kkal k�s�bb a felsz�l�t�s. Koenma r�zogatta �ket.

• Mi t�rt�nt? Hol van Naori. – n�zett fel Koenm�ra Kurama. De az nem viszonozta a tekintetet, elford�totta arc�t.

• Nem tudom. Val�sz�n�leg meghalt. – mondta elfojtott hangon – Csak ezeket tal�ltam meg.

Egyik kez�ben egy v�res b�rdarabot tartott, amin valaha Naori viselte gonosz ura jel�t, m�sikban a t�rt, ami a jelet ejtette.

Kurama nem tudta elhinni, hogy szerelme elhunyt �s a mai napig hiszi, valahogy siker�lt megmenek�lnie. M�r k�t �ve t�rt�nt ez, de sz�ve m�g mindig telve rem�nnyel �s szerelemmel.

Lak�sa ablak�n�l �llva merengett a m�lton. Egyik tenyer�t az �veghez tapasztotta �s homlok�t is neki d�nt�tte. Halk ajt� csap�d�s �t�tte meg f�l�t.

• M�g mindig nincs semmi, ugye Koenma? – tette fel a k�rd�st, amire az elm�lt k�t �vben nem v�ltozott a v�lasz.

K�rd�s�t hallgat�s k�vette, de nem t�r�d�tt vele. Majd olyan t�rt�nt, amire nem sz�m�tott. H�tulr�l �tkarolta valaki a derek�t �s kez�re egy m�sik k�z nehezedett az �veglapon. �s r�g nem hallott b�g� hang csengett a f�l�be.

• Most m�r a ti�d vagyok. Ti�d a testem �s a lelkem…

THE END