Naorit m�g aznap felk�sz�tette Botan. Megmutatta neki a m�sodik ipari forradalom �sszes v�vm�ny�t, kezdve a sz�m�t�g�ppel a sminkkel bez�r�lag mindent. M�r alig v�rta, hogy egymaga legyen. �r�lt a csendnek �s, hogy egy kicsit gondolkodhat.

“Eddig emberek k�z� v�gytam �s most, hogy itt vagyok rengeteg emberrel k�r�l�ttem, egyed�l szeretn�k lenni… Milyen ironikus.” Ideiglenes szob�j�ban szabadon j�rt-kel �s ez volt sz�m�ra a legfontosabb… szabadon. Egy szemhuny�snyit nem tudott aludni �s nem is akart. Hi�ba telt el 700 �v elm�j�ben mit sem fakult a m�lt. Az a rengeteg m�sz�rl�s �s k�n, minden pillanat�ra eml�kszik. Ezek a k�pek m�lyen beleitt�k magukat a tudatalattij�ba, �s soha nem fogj�k �t b�k�n hagyni. Lassan, bel�lr�l em�sztette �t ez a m�reg �s csak most d�bbent r�, hogy m�r minden, ami � volt valaha… elveszett. Megt�rte �t a b�ntudat �s a keser�s�g �s nem lesz sohasem nyugta. M�r nem kaphatja vissza r�gi �let�t, �rz�seit, �nmag�t. Egy �j ember sz�letett bel�le �s ez m�r nem tudja meg nem t�rt�ntt� tenni.

“M�r nincs j�v�m… a k�rhozat maradt m�r csak sz�momra. Undorodok m�r ett�l a testt�l �s �nmagamt�l is. M�s v�laszt�som m�r �gysincs. Nem sz�lethetek �jj�. Amint Koenma beleegyezik, visszaadom a lelkem.”

Ilyen �s hasonl� gondolatok rajzottak fej�ben �s lassan pirkadni kezdett. M�l�z�s�b�l csak a nap els� sugarai r�ntott�k vissza.

• J� reggelt! Milyen r�g nem l�ttalak kedves bar�tom. Gy�ny�r� vagy, mint mindig… - Naori mosolyogva k�sz�nt�tte a Napot.

A hajnal a kedvenc napszaka mindk�z�l. A f�nyes korong s�rga nyal�bjai k�sztak v�gig a szob�n. A l�ny hossz� ideje nem �lvezhette ezt a l�tv�nyt. R�gi eml�kk�peket l�tott maga el�tt, ahogy test�t simogatta a felkel� Nap melege. Lassan levetette majd ezer �ves ruhadarabjait �s meztelen�l s�t�lt kereszt�l a szob�n eg�szen a f�rd�ig. L�gyan ford�totta el a hideg vizes kart �s arc�ba csapott a krist�lytiszta v�z. Hagyta, hogy v�gig folyjon az arc�n, a haj�n �s eg�sz test�n. M�g mindig mag�n �rezte az �get� k�nokat, amiket Katsumiban szerzett. L�gyan k�nyeztette test�t a v�z, de k�zben folytonosan tettei j�rtak esz�ben. A gondolatt�l �sszerezzent �s mag�hoz t�rve gyorsan megmosta mag�t, �s sietve mag�ra kapkodta azokat a ruh�kat, amiket m�g Botan hagyott neki el�z� este. Minden illat �s tapint�s �jk�nt hatott r�. M�g sohasem visel azel�tt ilyen darabokat, de nem sok�ig m�l�zott rajtunk, egy-kett�re k�szen lett �s �r�lt, hogy v�gre tiszta lehetett. Megviselte a pokol �s a m�g�tte �ll� borzalmak. Alig fejezte be az �lt�zk�d�st Botan kopogtatott az ajtaj�n.

• J� reggelt! – nyitott be cs�ndesen, val�sz�n�leg arra sz�m�tott, hogy Naori m�g mindig alszik �s �vatosan l�pett be a szob�ba. – � m�r fel is �lt�zt�l. Nagyon j�l n�zel ki.

�s val�ban a l�ny kimondhatatlan sz�ps�g volt. A ruh�k t�k�letesek voltak r�, b�r hossz� haja m�g mindig k�cos volt, a l�tv�ny m�gis gy�ny�r�.

• J� reggelt �s k�sz�n�m. M�r nagyon r�m f�rt a f�rd�s �s a f�s�lk�d�s… - �s hossz� barna haj�t pr�b�lta szel�d�teni, de a gondozatlan tincsek csak nem akartak neki sz�t fogadni.

• Hagyd, majd seg�tek, m�r ha nem zavar… - de v�laszt nem kapott Naori odanyomta Botan kez�be a kef�t �s visszafordult a t�k�r el�.

A l�ny �vatosan kezdte bontogatni a kusza hajat, �s k�zben ny�ltan besz�lgettek.

• 700 �v a pokolban nem kis id� tudod-e… Egy �tlag ember lelke 200 �vn�l tov�bb nem b�rja. B�r mondjuk m�r azt sem �rtem, hogy mi�rt akart�l egy�ltal�n odaker�lni.

• Egyszer�. B�nh�dn�m kellett a tetteim miatt.

• �s ha szabad megk�rdeznem mi�rt… Mi�rt lett�l gonosz. – Botan keze meg- megakadt a l�gy hajzatban, de hirtelen kifordult kez�b�l a f�s� �s a f�ldre esett.

Naori hidegen fel�llt �s kiindult a szob�b�l.

• Err�l ink�bb nem szeretn�k besz�lni… - hangja komoly volt �s b�val b�lelt.

M�r a kilincs ut�n ny�lt, amikor Koenma rontott be a szob�ba.

• �! Naori gy�ny�r�bb vagy, mint amilyenre eml�kszem. – a kis testv�r k�r�l rajongta szeretett n�v�r�t. Kimondhatatlanul boldog volt, hogy v�ge ennek a r�m�lomnak, �s hacsak r�szben is de visszakapta csal�dj�t. – Induljunk is, �s majd �tk�zben mes�lek arr�l, hov� �s kikhez is m�sz.

• Akkor induljunk is.

�s pillanatokon bel�l k�szen is volt mindenki.