M�snap Shizu meggy�t�rve kelt. Fogalma sem volt arr�l, hogy hol van, csak lassan t�rtek vissza eml�kei. “A ken�cs… Kurama…azt�n az a f�jdalom…” �s �rezte, hogy valami r�nehezedik, �s hogy az a valami er�sen �leli �t.

• Mi a… ? – �nk�ntelen�l fordult h�t�ra �s csak most v�lt nyilv�nval�v� sz�m�ra, hogy a fi� z�rt �t karjaiba.

Sok�ig n�zte m�g a sz�p arcot, majd l�gyan h�zta ki bel�le a hajat. A fi� �bredezni kezdett �s nyugodtan nyitotta fel szemeit. N�m�n n�ztek egym�sra majd Shizu megborzongott, �s csak most vette �szre, hogy fels�test�t csak a takar� bor�tja.

• Te j� �g! Mi�rt vagyok meztelen? – gyorsan kapott magael�.
• Kellett neked heveskedni… - vetette szem�re mosolyogva.
• Csak nem haszn�ltad ki a helyzetet? – n�zett r�m�lten Kuram�ra.
• Miket nem k�pzelsz r�lam?! – s�rt�nek �rezte a k�rd�st �s lassan t�p�szkodott ki az �gy�b�l �s hagyta mag�ra a l�nyt. De szinte azonnal vissza is t�rt kez�ben egy k�teg ruh�val. – Tess�k! �lt�zz fel. – �s letette �ket a fotelje karf�j�ra majd h�tat ford�tott Shizunak.

A l�ny �vatosan b�jt bele a ruhadarabokba, de egy pillanatra sem vette le a szem�t a fi�r�l.

• Na sz�val mit kerest�l te itt este? – m�g mindig h�tat vetve �llt �s �gy tette fel a zavarba ejt� k�rd�st.
• M�r mondtam, hogy csak a ken�cs�rt j�ttem.
• �s hogy akartad bekenni a saj�t h�tad – �s szembefordult vele.
• R�kentem volna a falra, �s �gy d�rg�l�ztem volna neki. – g�nyol�dott – �s ha m�r itt tartunk te mi a franc�rt �lelt�l magadhoz? – �s ezzel ugyan olyan zavarba hozta Kuram�t amilyenben � maga volt.

Ez a vita d�ntetlen maradt �s m�r nem is foglalkoztak ezzel a nap h�tra l�v� r�sz�ben.

Yusuke�k nem sokkal ezut�n �ll�tottak be cs�st�l.

• Igyekezz Kurama! Koenma megtal�lta a dimenzi�kat �t�vel� kaput. Addig a l�nyok itt maradnak �s tov�bb kutatnak a bestia gyengepontjai ut�n. �s indultak volna:
• Vigy�zzatok magatokra! – k�sz�ntek el a fi�kt�l, �s agg�dva k�vett�k �ket tekintet�kkel.

A kis csapat gyorsan haladt, tudt�k m�r nem sok idej�k van. Egyik dimenzi�b�l a m�sikba siklottak, m�g nem a negyedik vil�gban r�akadtak a nyom�ra. H�l�sak voltak altereg�iknak hogy a kardot �k vigy�zt�k �s z�kken�mentesen t�rtek haza.

• Ez volt azt�n a k�nny� mel�! – de alig hagyt�k el Kuwabara sz�j�t e szavak, mind eln�multak. T�zes� esett az �gb�l, ami m�r teljesen feket�be volt burkol�zva.
• Mi a …! – de csod�lkoz�suknak nem adhattak hangot.
• A l�nyok! – �s futva haladtak v�gig a romos v�roson. Nem hittek a szem�knek. Az utc�kon fosztogattak �s sz�rnyek csapatai rajzottak sz�t mindenfele.
• Tiszta �t�letnapja.
• Hagyd a sz�j�t�kokat Hiei, ink�bb koncentr�lj a l�nyokra. – rivallt r� a nem megszokott felel�ss�g teljess�ggel Kuwabara. �s k�tszer gyorsabbra vett�k a temp�t. – Ekkora puszt�t�st…
• �s ez m�g csak az el�szele… - l�pett ki Shizu a m�g �p h�zb�l �s �t k�vett�k a fegyverekkel felszerelkezett l�nybrig�d. - M�r csak �r�k vannak h�tra �s itt a v�g.
• Hogy-hogy �r�k? Hiszen m�g van egy teljes napunk.
• T�ved�s. M�r egy napja elmentetek. - �s nyugodtan t�rt�k fel az ajt�t a csapat el�tt.
• Biztos eltorzult az id�, amikor m�s dimenzi�ba l�pt�nk. – elm�lkedett Koenma.
• Akkor most mi tegy�nk?
• Nem tehet�nk m�st, csak v�runk.

Mindenki belenyugodott, hogy m�r csak t�relmesen v�rhatnak, �s nem mehetnek a k�zdelem el�be. P�rosan t�lt�tt�k ezeket a csendes �r�kat �s tiszt�zt�k egym�s k�zt �s persze magukban is, hogy mit is �reznek. Meghitten t�rgyaltak v�gig mindent. Olykor egy-egy l�ny fakadt k�nnyre, de hamar meg is nyugodtak. Ezeket a pillanatokat �gy �lt�k meg, mintha az utols� lenne �s �szint�n vallottak be mindent a szeretett f�lnek.

Kurama nyugodt l�ptekkel j�rta be a h�z�t �s mosollyal nyugt�zta, ahogy a Kuwabara �s Yukina, majd Yusuke �s Keiko is egym�s �l�ben ringatj�k p�rjukat.

Hiei �s Koenma az ablakb�l b�multak kifel� �s megad�an k�vett�k figyelemmel a kint zajl� esem�nyeket. A t�zes z�por csak nem �lt el, sz�ntelen�l ontotta mag�b�l a k�nk�ves meteoritokat mag�b�l az �g.

Shizu a torn�con volt �s onnan leste az utc�kon �rj�ng� p�nikot. Kurama l�pett mell� csatlakozott a t�rsas�g�hoz. Nem n�ztek egym�sra, de mindkettej�knek nyugtat� volt egym�s jelenl�te.

- Nem hittem, hogy ez is bek�vetkezik… - h�z�dott k�zelebb a fi�hoz Shizu. Kurama �tvetette karj�t a l�ny v�ll�n, �s oltalmaz�an h�zta k�zel mag�hoz.

• Ne agg�dj, nem lesz semmi baj. – �s ekkor hatalmas robajjal megmozdult a f�ld �s a v�ros t�ls� v�g�n �ri�si robban�s okozta terhes f�stfelleg gomolygott felfel�.

A h�zban l�v�k azon nyomban kint termettek a teraszon �s ijedve n�ztek k�rbe.

• Elkezd�d�tt!

�s hangos csapkod�s �s kattog�s k�zepette szedel�zk�d�tt a t�rsas�g. Sz� n�lk�l vett�k magukhoz fegyvereiket �s vett�k az ir�nyt a robban�skor keletkezett kr�ter fel�.

A porig rombolt v�rost m�r fel sem ismert�k, szinte a f�lddel v�lt egyenl�v� �s menek�l�k �radata tolongott a kivezet� utak fel�.

Egyre nagyobb h�s�g kerekedett, amint k�zelebb �rtek a gy�jt�ponthoz. Szem�k is elkerekedett, amikor megl�tt�k a hal�lt hoz� sz�rnyeteget.

• Ez azt�n ronda – pr�selte ki fogai k�z�tt Kuwabara.

- Uram Isten!

A bestia l�b�n�l v�res testek halma ter�lt el. A l�tv�nyt�l egyesek a szem�kh�z kaptak �s n�ma sikoly hagyta el a n�i ajkakat. A sz�rny fej�t az �rkez�k ir�ny�ba ford�totta �s tekintet�vel m�r le is m�sz�rolta Yusuke�ket, de a fi�k �llt�k a sz�rny� pillant�sokat.

Yusuke egy hat�rozott biccent�ssel jelezte a l�nyoknak, hogy jobb lenne, ha h�tr�bb �lln�nak… sokkal h�tr�bb… �s �k engedelmesen sz�t fogadtak.

Hiei megragadta kardja markolat�t �s hirtelen el�r�ntotta. A t�bbiek k�vett�k p�ld�j�t �s ugyancsak t�madni k�sz�ltek.

Yusuke kez�ben a szent szabja meg-meg csillant a m�g mindig es� t�zzivatarban. �s elkezd�d�tt a v�gs� harc melynek t�tje az �let volt.

Egyszerre estek neki a sz�rnynek, de az mozdulatlanul �llta a r�z�dul� csap�sokat. M�g a Fujikage sem ejtett rajta egy karcol�st sem.

• Mi�rt nem m�k�dik? – n�zett tan�cstalanul bar�taira a fi� – Biztos hogy a j� kardot hoztuk el?
• Biztos. De fogalmam sincs mi�rt nem haszn�l…

A bestia m�zs�s l�ptekkel indul fel�j�k �s recsegtek a csontok t�rtek a kardok, de mind hi�ba.

Nem lehetett meg�ll�tani.

A fi�k szanasz�t hevertek a f�ld�n. Kuwabara eszm�letlen�l markolta t�r�tt v�ll�t �s a t�bbiek sem voltak m�r �ps�gben. Yusuke a kardra t�maszkodva liheget, k�zben a besti�ra szegezte szemeit. Kurama �s Hiei pihen�s n�lk�l t�madt�k az ac�lb�r� �ri�st, de nem volt az a fegyver, ami egy kicsit is megtorpan�sra k�nyszer�thette volna. Ekkor Shizu szaladt ki a fedez�k m�g�l �s ord�totta el mag�t.

- V�gd le a fej�t! Az Isten szerelm�re! V�gd le!

�s Yusuke hatalmas lend�lettel r�gta el mag�t a f�ldr�l �s m�rt por�zus erej� �t�st a l�nyre.

Az megt�ntorodott, de m�g miel�tt vissza nyerhette volna egyens�ly�t Yusuke egy utols� csap�sra lend�tette kezeit. A tehetetlen, fej n�lk�li tetem mereven d�lt el �s alighogy kiter�lt el�llt a l�nges� �s �jra a Nap vette �r az uralmat az �gbolton.

A l�nyok �nfeledten szaladtak el� a mened�ket ny�jt� romok m�g�l �s ujjongva �lelt�k �t a h�st.

• H� �s velem mi lesz?! – ny�g�tt fel Kuwabara �s sz�j�t v�res mosolyra h�zta.

A t�bbiek elnevett�k magukat a vicces helyzeten �s kezdt�k �sszeszedni a s�r�lt fi�t. Kurama ott �llt egymag�ban �s mosolygott a komikus jeleneten, de tekintete hirtelen a k�zelg� Shizura k�szott. A fi� nem mozdult, mer�en n�zett a l�ny szem�be. L�gyan �lelt�k �t egym�st �s m�lyeket sz�vtak egym�s j�les� illat�b�l. Koenma boldogan futott el�j�k, de meg sem tudott sz�lalni a sz�j�t elt�m�t� csokol�d� darabokt�l. V�gre minden helyre�llt. Megmentett�k a vil�got �s a szerelemre is r�tal�ltak.

• Kurama! Kurama hallasz? �bredj m�r! - Hiei hatalmasakat r�zott a k�m�s fi�n k�zben nev�t harsogta f�l�be.

Kurama azt se tudta mi van. R�m�lten n�zett k�rbe, megpillantva bar�tja k�p�t.

• Mi a franc bajod van? – f�rmedt r� a kellemetlenked� alakra.
• Neked mi bajod van? M�r h�rom napja fekszel itt �ntudatlanul �s hajig�lod magad �ssze- vissza. M�r azt hittem meghalt�l vagy mi…

Kiengedte kezei k�z�l a fi� pizsam�t, amin�l fogva r�ngatta �t az el�bb �s mit sem t�r�dve az �rtetlen tekintettel, elindul te�t f�zni.

“Teh�t csak egy �lom volt” �s mosolyogva ter�lt vissza az �gyba. Egy�ltal�n nem volt szomor�, ami�rt fel�bresztett�k, de mi�rt is lett volna, hiszen m�r vil�gos: � az �giek kegyeltje…