Hpelyhek rengetegben
Araszuf 2005.12.24. 11:03
Rvidke szsszenet Hiei s Mukoro letbl
risi, lomha pelyhekben szakad a h. Mg sohasem lttam, hogy gy havazna… Szinte sszefgg falat kpez az ember orra eltt, s megtorpansra kszteti. Gynyr… Tekintetem az gre emelem. Ltni akarom, hogyan szletnek a vgtelenbl, de a pelyhek nem engedik megfejtenem titkukat. Be kell, hogy csukjam a szemem, de mindegy… gy is tkletes. Hagyom, hagy lepje be arcom ez a fagyos csapadk. rzem, hogy hideg ajkaimhoz hozzr lassan s puhn egy-kt pihe, ott idznek egy rpke pillanatig, majd a tdmbl kiraml langy lehelet megfosztja ket soha meg nem lt letktl.
res az agyam, de nem is baj. Legalbb nyugodt r tlt el, s gy adom t magam a hessnek. Szeretem a telet… Olyan tiszta, olyan hideg.
Ujjaim mr kkre dermedtek, kezeim csak lgnak combom mellett. Jles rzs tlti el lelkem, mely szges ellentte a zordnak hitt idjrssal.
Nyugalmambl, s ebbl a kellemes ressgbl azonban egy meleg rints ragad vissza. Lassan mosolyra hzom elhlt ajkaim. Tudom, hogy ki vagy… s vgtelenl rlk. Megoszthatom veled ezt a pillanatot. Zrt szemeim rsnyire nyitom. Ltom, hogy a szempillimra lt pelyhek szilajon lovagolnak a szemem vigyzin, majd feld fordtom arcom. rzem, hogy tzforr ujjaid vn zrjk kzre lila ujjaim. Finom cskot lehelsz rjuk, majd ajkaiddal mg enyhn vgigsimtasz brmn.
-Nem val hozzd ez a rideg idjrs. Hiba jeges a szved, de te magad nagyon is tzes vagy… - hallom a kajla mondatot szdbl.
Ezzel a pr szval tnkre tetted ezt a meghitt lmot. Srt s bnt… Kezem kirntom kezedbl. Meglepdtt szemeidben ltom tkrzdni a mozdulatot.
- Pazar… Ha te mondod… - majd htat fordtva lpnk tovbb.
- Ugyan Mukoro… Bknak szntam. – hallom megbn hangod.
- Huh… Igazi Don Juan vagy. – vgom a fejedhez flegmn – Maradtl volna csn…
De nem tudtam befejezi. Ijedt ujjak kapnak enyim utn, s az ujjakat karok kvetik. nkntelenl belesimulok az lelsedbe.
- Hiei… - nygm elhalan.
gy fonsz magadhoz egy vgtelennek tn percig. Br gy maradhatnnk rkre, de rk durva lptei alatt morajlik s sikoltozik a szz h, s mi reflexszeren rppennk szt, mintha mi sem trtnt volna…
THE END
|