1. fejezet:

Csod�latos ez a korai tavasz. Sz�vet melenget� a langy fuvallat, legsz�vesebben m�lyet szippantana az ember a vir�gillattal tel�tett leveg�b�l. Mad�rcsicserg�st�l hangos az erd�, cs�nd �s b�ke honol a nyugodt t�jon. �s ezt a nyugalmat �s sz�ps�get m�g ink�bb elm�ly�ti az a gy�ny�r� teremt�s, aki a keleti erd�k egyetlen, �sszef�gg�, vadvir�gokkal tark�tott mezej�n �ppen a n�v�nyeket tanulm�nyozza. Csod�s alakja semmihez sem foghat�. Ahogy ott �l a f�ben, kez�ben megannyi vir�g… Annyira t�k�letes �s v�dtelen. F�jdalmasan szomor� arc�t hossz� haja szel�den keretezi. A szell� meg-meg libbenti a s�t�t hajzuhatagot �s n�ha pajkosan belenyal�bol, mintha csak egy k�z t�rna bele a s�r� tincsekbe. �rv�nyleni kezdett az illatos l�g a n� m�g�tt �s val�ban egy alak form�l�dott ki a leveg�b�l k�r�llengve a l�nyt. Egy cserfes fi� bontakozott ki a tekerg�z� sz�lnyal�bok �lel�s�b�l �s a rezzen�stelen arc� n� h�t�hoz simult.

       - H�t megtal�ltalak v�gre hugic�m. Gondolhattam volna, hogy itt leszel. Ez a t�j... A vir�gok... Csak te lehetsz ennyire jav�thatatlanul oda �rt�k, de most hagyd azokat a n�v�nyeket �s gyere. Az urunk l�tni k�v�n. – d�rg�l�dz�tt m�zes-m�zosan, �s belef�rta harc�t az illatos hajzatba.

      - � nekem nem uram. – nyitotta sz�j�t sz�ra az addig hallgatag n�.

      - Akkor mid �desem? Minek nevezn�d azt, aki birtokol t�ged? Hm?

      - Ez a sorsod. Erre sz�lett�l dr�gas�gom. – h�z�dott v�gig egy kegyetlen vigyor az el�bb m�g gyermekien szel�d arcon.