4. fejezet

�res l�ptekt�l rezzen �ssze a f�. Akane s�t�lt �t a magas dombokkal keretezett gy�ny�r� sz�p �s �ri�si ter�let� nyugati tartom�nyba. F�sult m�las�g�b�l �s keser� vil�g�b�l kiragadta a l�tk�p, ami a szeme el� t�rult. “Ez l�legzetel�ll�t�… Szebb, mint azt k�pzelni mertem” S�hajtott s�r�ket a d�slomb� facsoportok �s b�k�sen legel�sz� erdei �llatok l�tt�n. A madarak vid�m dallal k�sz�nt�tt�k �j vend�g�ket. Minden annyira idillikus �s megnyugtat� volt. Csod�latosabb b�rmin�l, amit valaha is l�tott.

          -Ha �n ember lenn�k sz�vesen lakn�k itt… De hogy tal�ljam meg azt a Sessa.. Sessi… Sasaiz� ak�rkit?

Tette fel a k�lt�i k�rd�st, de nem sok�ig gondolkodott ezen, ink�bb beletemetkezett a l�tv�nyba. M�lyeket l�legzett be a szok�sosn�l is tiszt�bb leveg�b�l �s ki�r�tette t�dej�b�l azokat a k�ros g�z�ket, amik egy-egy var�zslat sor�n ker�ltek test�be. M�mor�t� volt az a hangy�nyi szabads�g, amit most meg�zlelhetett. Nincs megk�tve a keze, �s m�g nem figyeltetik. Ezeket nem tudja �rt�kelni az, aki vil�g �let�ben azt tett, amit szeretett volna. Ott �s akkor, amikor j�lesik.

          -Milyen j� is volna, ha… - de nem tudta kimondani a mondatot, mert hatalmas robban�s r�zta meg a f�ldet �s a k�zelb�l fekete f�stfelleg emelkedett a tiszta �g fel�. – H�t ez meg…? Csak nem egy d�mon?

Nem filozof�lgatott tov�bb. Tudta, hogyha a k�zelben falvak vannak, akkor azokat most nagy vesz�ly fenyegeti, �s seg�tenie kell a bajbajutottakon. Futva k�vette a f�stoszlopot �gy hamar a puszt�t�s helysz�n�re �rt.

          -J�l gondoltam… - egy torz rovarhoz hasonl�t� d�mon t�madott meg egy kisebb falut �s az emberek fejvesztve menek�ltek amerre csak l�ttak. �ri�si v�rt�l iszapos cs�pr�g�ja fenyeget�en villant meg a k�s� d�lut�ni negf�nyben.

K�telyek ker�tett�k hatalmukba. Vajon tud itt valamit is tenni vagy csak m�g t�bb embert sodorna vesz�lybe az �gyetlenked�se. De nincs mit vesztenie. Az �sz�rveket elvetve a l�ny hirtelen felpattant �s a l�ngok k�z� vetette mag�t. Vagyis vetette volna, ha nem esik hasra alig p�r l�p�s ut�n.

           -Mi a…? – n�zett k�r�l zavarodottan. Az el�bb m�g kis t�lz�ssal a vil�got akarta megmenteni, most meg itt fekszik a f�ben, mint valami szerencs�tlens�g. Vajon mi okozhatta az el�bbi kis balesetet?

Nem messze t�le egy kisl�ny fek�dt a f�ld�n eszm�letlen�l. Kis teste alig l�tszott ki a f�b�l, n�hol horzsol�sok �s v�ral�fut�sok tark�tott�k feh�r b�r�t.

Akane szemei elkerekedtek ijedt�ben �s m�g leveg�t is elfelejtett venni.

        -Jaj ne… - odah�z�dott a gyerekhez, az �l�be fektette. A f�lelme s�lyos teherk�nt hullott le mellkas�r�l �s n�mik�pp megnyugodott. M�ly s�haj hagyta el ajkait �s lehunyta szem�t.

        -Nagyon szerencs�s vagy hallod-e… - simogatta ki a fekete hajsz�lakat a kis homlokb�l.

A gondoskod� �rint�sekre a gyerek megmozdult az �v� karokban. Ijedten rezzent �ssze, majd sz�trebbentek pill�i �s leveg� ut�n kapott.

          -Ne f�lj… Nincs semmi baj… - suttogta l�gyan. Pr�b�lta megnyugtatni a cs�pps�get. – Vigy�zok r�d…

De nem sok�ig bizonygathatta j� sz�nd�k�t: �jabb robban�s zavarta fel a madarakat. A d�mon elhagyta a falut �s egyre k�zel�t� moraja bontakozott ki a pusztul�s hangjaib�l. “ A francba… Erre j�n…”

         -Menn�nk kell… - meg sem v�rva a beleegyez� b�lint�st Akane m�g szorosabban �lelte mag�hoz frissen szerzett ismerets�g�t �s berohant vele a s�r� boz�tba.

Akane egy vaskos fa t�v�ben lelt viszonylag biztons�gos b�v�helyre. A gyereket hozz�szor�totta a t�rzsh�z �s � eg�szen r�lapult. A test�vel v�dte a l�nyt.

Egyre szaporod� l�legzetv�telek �s a k�ptelens�gig felgyorsul� sz�vdobog�sok jellemezt�k az elm�lt p�r percet. B�n�t� f�lelem ker�tette hatalm�ba a reszket� kis l�nyt, de Akane csak hidegen lihegett felette. “Nincs olyan szerencs�m, hogy ez az undorm�ny meg�lj�n…”- s�hajtott mag�ban – “De nem hagyhatom, hogy a gyereket elkapja.” Elsz�nts�g�t tettek k�vett�k elrugaszkodott a f�t�l azzal az elt�k�lt sz�nd�kkal, hogy egy �let biztosan megmenek�l ma. De nem �lhette bele mag�t t�lzottan, a kis l�ny mintha megsejtette volna, mit is forgat Akane a fej�ben belekapaszkodott a karj�ba. Az �jdons�lt dajka megr�k�ny�dve n�zett a k�nnyes szemekbe, majd a kis ajkak lassan szavakat form�ltak…

           -K�r-K�rlek ne… Meg fog �lni. – Kapaszkodott m�g g�rcs�sebben a finom karokba.

De a n� dermedt arca hirtelen mosolyra v�ltott �s szabad kez�vel bolondosan �sszek�colta a fekete hajat a gyerek feje tetej�n.

           -Ne agg�dj �rtem… Nem olyan k�nny� meg�lni engem… “Vagyis lehetetlen…” Mindj�rt j�v�k �s visszaviszlek a faluba a sz�leidhez…

A gyerek m�g mondott volna valamit, de Akane �jra fel�lt�tte hideg �larc�t �s a fel�j�k robog� d�mon fel� indult. A kisl�ny m�g hallatott egy f�jdalmas nyikkan�st, azut�n cs�nd telepedett a kis facsoportra. V�szj�sl� cs�nd…