5. fejezet

Akane nyugodt l�ptekkel haladt min�l t�volabb a b�v�helyt�l.

„Nem engedem, hogy b�rmi baja essen…”

Fej�ben cik�ztak a gondolatok a lehets�ges megold�sokat kutatva, hogy mit tehet, ha r�t�madnak…

Esz�be villant az a kis fiola, amelyet reggel t�lt�tt meg friss �r�mf�zettel �s dermeszt� mosoly h�z�dott v�gig arc�n.

„Igaz, hogy m�r nem tudom megm�rgezni a f�ld ur�t, de h�t mindent a c�l �rdek�ben…”

Amint gondolatban r�tal�lt a ki�tra a d�mon elemi er�vel csavart ki egy tucat f�t �s �llt meg a n�vel szemben.

„Remek… M�r csak azt k�ne kital�lnom, hogyan jutassam a v�r�be…” A d�mon nem v�rta meg, hogy Akane r�j�jj�n, nekiiramodott ellenfel�nek, aki a t�mad�sra m�g fel sem k�sz�lt �s egy farok mozdulattal a kid�lt f�k fel� sodorta a gyenge testet. A l�ny pillanatokig nem eszm�lt, kavargott a feje �s �rezte a v�r �z�t sz�j�ban. Egy pillanatra elviselhetetlen f�jdalom j�rta �t miden porcik�j�t. Mintha csak egy enyhe fuvallat csapta volna meg, lassan feljebb �lt, de �les nyilall�s has�tott az oldal�ba. „H�rom bord�val kevesebb, de nem f�r�dott a t�d�mbe…” Kez�t a k�n forr�s�ra t�ve l�legzett m�lyeket. Majd halk ropog�s hallatszott �s penge �les mosolyt form�lt sz�ja.

- Ez ellenem m�g nagyon kev�s…

A sz�zl�b�nak sem is kellett t�bb. �j lend�letet vett �s megsemmis�t� csap�st k�sz�lt m�rni a s�r�ltre. A l�ny tudta, hogy mire k�sz�l a felb�sz�lt rovar. Ujjaival beny�lt inge bels� zseb�be, ahov� a m�rget rejtette, �s lass� mozdulattal kiszabad�totta a ruha al�l. A kis �vegcs�t a sz�j�hoz vezette, fogai k�rbez�rt�k a dug�t �s egy hirtelen r�nt�ssal megszabad�totta a z�rt�l. Gyenge karj�t leemelte sajg� test�r�l �s maga mellett kezdett kutatni. A l�ny csak k�zeledett �s a remeg� kezek egyre g�rcs�sebben kutatt�k az avart l�bai mellett, m�g v�g�l r�akadt arra, amit keresett. Egy hegyes v�g� fa�gat kapott maga el� - amit m�g tal�n a d�mon t�rt le, ahogy a f�kat kid�nt�tte - �s a fedetlen �veg tartalm�t egyszer�en a kar�ra l�ttyintette. Pont az utols� pillanatban lett k�sz a m�velettel �s a d�mon t�mad�sa lett �let�nek utols� cselekedete. Nagy lend�lettel felny�rsalta saj�t mag�t �s a s�r� �r�mf�zet a bottal egy�tt a test�be ker�lt. A l�ny fel� magasod� h�st�meg elter�lt a gy�ztes l�bain�l, m�g n�h�ny remeg�s hull�m futott v�gig a megannyi l�bon, egy utols�, sz�k�l�shez hasonl�t� hang hagyta el a verg�d� testet �s a d�mon t�bb� nem mozdult.

„Remek id�z�t�s… Nem is olyan rossz egy alkimist�t�l…” Majd az �res �veget egy laza mozdulattal bedobta a boz�tba. A gyerek a k�zdelem zajainak el�lt�vel �vatosan m�szott el� a mened�kr�l �s rohant arra amerre Akan�t sejtette. Halk sikoly hagyta el tork�t, amikor megl�tta a s�r�lt testet a kid�lt t�lgyek gy�r�j�ben. Az ijedt hangra a n� is felkapta a fej�t, �s a gyereket kezdte kutatni tekintet�vel. Szemei �jra melegs�get �raszt�an pillantottak a kisl�nyra. A kicsi megt�rve n�zte a v�rz� n�t, majd sietve �tm�szott a fat�rzseken, m�g v�g�l megment�j�hez �rt. K�nnyek csillogtak m�lybarna szemeiben, lassan k�zel�tette meg a l�nyt, hogy elgy�t�rten vethesse mag�t a friss bar�tj�ra, de a n� elkapta karj�t, �s nem engedte, hogy hozz� �rjen.

-          Ne… M�reg van a ruh�mba iv�dva… - a gyerek �rtetlen�l n�zett Akanera – �r�l�k, hogy semmi bajod nem esett. – engesztelte ki v�g�l egy kedvesked� mosollyal.

-          Ugye nem fogsz meghalni? - �lelte mag�hoz a kezet, mely az im�nt a csukl�j�ra kulcsol�dott.

-          Ne l�gy butus… Mondtam, hogy seg�tek megkeresni a csal�dod…

A kisl�ny szipogott m�g n�h�nyat miel�tt k�nnyes arc�t ism�t a n� fel� ford�totta volna, majd �gy mondta ki azokat a szavakat, amiket az el�bb Akane nem hallgatott meg.

-          Nekem r�g nem �l a csal�dom. - mosolyodott szel�den

-          Ezt-ezt nem �rtem… - zavartan n�zett a gyerekre - Akkor kivel �lsz a faluban?

-          �n nem faluban lakom, hanem Sesshoumaru Nagy�rral j�rjuk az erd�ket. – mondta b�szk�n.

-          Sess… Sessoumaru??? – habogta elh�lten.

-          Igen. � vigy�z r�m, ami�ta megmentette az �letem. Mint most te. – dicsekedett a j�tettekkel, amik igen szokatlanok a d�monokt�l.

De Akane tov�bbra is csak forgatta sz�j�ban a szavakat �s hitetlenkedve b�mult a kisl�nyra. „Az nem lehet, hogy ekkora v�letlen t�rt�njen… Hogy pont azt a l�nyt sodorta l�bam al� a sor, aki a k�vetkez� �ldozatommal utazik… Ezt egy�ltal�n nem �rtem.”

A kusza zavarb�l a kisl�ny egyre lelkesebb hangja r�ngatta ki.

-          �n Rin vagyok. �s t�ged hogy h�vnak?

-          A-Akane vagyok – ny�k�gte, majd egy megnyugtat� mosolyt er�ltetett arc�ra - �rvendek a szerencs�nek.

-          Gyere Akane keress�k meg Sesshomaru Nagyurat. M�r biztos agg�dig �s szeg�ny Jaken mesteren �ll bossz�t, ami�rt elvesztett. – majd �lel�s�b�l kibontotta a megment� karokat �s igyekezett felseg�teni a ser�lt n�t.

A l�ny lassan t�p�szkodott fel. �sszes s�r�l�s�r�l most vett igaz�n tudom�st �s t�r�tt bord�i sem seg�tettek a helyzeten. „Z�z�d�sok, horzsol�sok, t�r�sek… Beletelhet egy �r�ba is, mire �jra szalonk�pes �llapotba ker�l�k…”- s�hajtott lemond�an �s r�nehezedett a seg�ts�g�re siet� kis testre.